Jelmeztervező
Gyerekkoromban sosem értettem miért ne
saját magam jelmezébe öltöznöm lehetne.
Örömmel mulattam az ötleten én sétálok,
és közben találgatnak, hogy mi vagyok,
s jelmezt sem kellene tervezni, vágni
ruhákat, és méretre, kreatívan szabni.
Jelmeztervezőre szükségem így se lett,
mégis elmaradt minden farsangon a tett.
Pedig képzeljétek el emberek, elétek állnék
abban a jelmezben, amit kaptam szüleimtől...
Le merném fogadni emberek, hogy még így is
kevesen ismernétek fel, hogy ki vagyok...
Kitalálná csak, aki tudná, mi a foglalkozásom, ő ismer.
Szerintem mindig farsang van, már akkor is éreztem én.
Emlékszem gyermekkorom üres ünnepeire, amikor a semmiért
szép ruhába öltöztettek, öltöztettem magam, s a Láng gépgyár
ebédlőjében, vártam a Locomotion végét, hogy láthassalak
hétpettyes katicabogárka szerelmem... mert tudtam,
hogy te vagy anyád által megvarrt jelmezed alatt.
Milyen szép voltál jelmez nélkül, s mennyire vártalak. Anyád pedig varrónő volt, mégsem te nyertél.
S ha újra látom a régi tereket, minden úgy összement,
a jelmeztervezőink is összementek a hátralévő idővel.
Rá is jöttem, az én jelmezem pont nekem való lett,
éppen annyira jó, hogy én sem találom magam alatta.
Aztán rájöttem, farsang általam úgy lehetne megünnepelhető,
ha mindenki levehetné örökre magáról az összes jelmezt,
és mosolyogva próbálná fel egy napra valaki másét, de nem
lehet, én sem merném a közösbe tenni az enyém, nehogy eltépjék...
kevés rím, kevés jel
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
mezeimarianna2011. január 28. 00:19
:))Nos eljött az ideje,hogy elmondjak valamit és e vers most kihozta belőlem.Gyerekek közt szoktam farsangolni hajamba masnit mindennapi viseletemre szíveket ragasztok és arcomat is szívvel díszítem ilyenkor a gyerekek pedig találgatják ki lehetek,pedig be sem öltözöm...ők ki szokták találni:))Köszönöm neked hogy leírtad e verset:))