Szerző
Vers

A verset eddig 1626 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. február 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Csibrányi Zoltán

Fák és emberek

Ők is fáznak, odakünn dideregve állnak,
Fehér jelmezt kapnak, de legalább
Egyedül nincsenek.
Recsegve-ropogva neszeznek, nekünk
Jeleznek:
Fagyos hideg, amit ők nem kedvelnek.
Mi sem, de hát mit tehetünk?
Olykor gondozzuk, máskor meg
Mellettük elmegyünk,
Árnyékukban néhanap megpihenünk.
Egymás nélkül mégsem élhetünk,
Ebben van reményünk, mert
Fák és emberek:
Egy a természetünk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Annasag2020. október 8. 12:17

Nagyon jó vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom