Vonatút a testekkel
Vonattal suhanok a mély fehérségbe.
Fénycsóvát dobálgat a fa a szemébe.
Testek feküsznek egymás mellett egyedül.
A gondolat lassan magában elvegyül.
Az idő megfagyva terpeszt a lucskos ablakon.
Csak a kalauz poroszkál a poros peronon.
A testi gondolat füstként gomolyog a térben,
A tüdőbe kerülve feloldódik a vérben.
A vérből az agyba, és ismét a térbe jut,
Fordul kettőt és az ablakon kifut.
lassul...
megáll.
A testek egyszerre emelkednek, egységbe.
Vonattal suhannak a mély sötétbe.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Twilight2011. május 1. 13:54
Jó!:)
csidini(szerző)2011. február 19. 16:02
Kedves Vallejo!
Köszönöm az üdvözletet. Örükök hogy neked is tetszik a versem. Igyekszem megfelelni a megelőlegezett bizalomnak.
Üdv Dénes :)
Vallejo2011. február 16. 09:49
Először is had fejezzem ki örömömet az első felkerült versed alkalmából.
Légy üdvözölve itt a poeten Kedves Dénes!
Bemutatkozó verseddel letetted a névjegyed, erős szimbolikus soraid határozott jegyeket viselnek magukon, bár korai egy mű alapján megítélni valaki alkotói tevékenységét, ezért mondom csak, hogy figyelmet érdemlő az írásod.
Érdeklődve várom a következőt!
Vallejo (4)
csidini(szerző)2011. február 15. 18:32
Köszi :)
mezeimarianna2011. február 15. 01:11
Gratulálok!!!
csidini(szerző)2011. február 14. 21:33
Olvasgattam a verseidet, nagyon jókat írsz. Örülök hogy tetszik :) köszi
MSE2011. február 14. 16:24
olyan ügyes vagy Dénes:) tetszik a versed..:) Mes;)