Szerző

Seben Karolina

Életkor: 28 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 599 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. április 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Seben Karolina

Ki már múltját régen feledte...

Ki már múltját régen feledte...
Ki már a régit mindet letette...
Ki már szakított mindennel, mi ő volt...
Ki már feledett mindent, mi ő volt...

Most szabad szél csapódik arcába...
Hideg könny hullik a karjára...

Újrakezdte.
Megtehette.

De hiányzik a régi énje...
De hiányzik a régi lénye...

Vagy nem is az. Csak a barátok...
"Az emlékekben rám találtok".
Igen ő ezt mondta.
De hát ő nem tudta...
Nem képes emlékezni. Nem tud.
Azóta is folyton csak elfut.
Nem kap, mert nem is kér...
Egy szobába belefér...
Nem keres, így nem is talál...
Olyan lett ő, mint a halál.
Mikor nem kopog, nem nyílik ajtó...
Mikor nem kopog, nem nyílik ajtó.

Nem köti őt már semmi. Szabad.
"Na ehhez legyen egy-két szavad!"
Persze. Neked ezt mondja...
De ő még nem tudja...
Nem. És nem is fogja...:
Ő már a szabadság fogja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Jacqueline(szerző)2008. április 22. 12:36

Köszönöm hozzászólásod! Egyébként engem is elgondolkodtat... újra és újra...

Remorseless2008. április 22. 10:17

érdekes vers...elgondolkodtat... :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom