Szerző

Hajdú Levente

Életkor: 54 év
Népszerűség: 120 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1823 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. február 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (35)

Hajdú Levente

Ha elfogynak a szavak

Ha elfogynak a szavak,
mivel kínáljalak,
mivel gyújtsak benned
szótlan vágyakat?

Hogyan mondjam el
mindazt, ami fáj,
hogy reám tört a bánat,
s zokogni muszáj?

Ha elfogynak a könnyek,
mivel sirassalak,
kiapadt kutamból
hogyan itassalak?

Hogyan szóljak hozzád,
ha kiszáradt a torkom,
s ha tilalomfák közt
visz az utam folyton?

2009. június 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


diriel2014. november 13. 15:59

Fájdalmasan szép versedhez, gratulálok ! Remélem az idő már begyógyította. Üdvözlettel : Rea

meszeletra(szerző)2011. augusztus 2. 09:53

Köszönöm nagyon, kedves Anna, a látogatásodat és a szavaidat!

Törölt tag2011. augusztus 2. 08:54

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2011. július 29. 23:20

Örvendek és köszönöm, kedves Szima!

Törölt tag2011. július 29. 21:25

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2011. július 29. 18:30

Köszönöm szépen, kedves Lotte!

Harmatlotte2011. július 29. 15:42

Ezt olyan szépen megfogalmaztad, hogy elteszem... :)

meszeletra(szerző)2011. július 26. 00:33

Nagyon kedves vagy, Lotte, de hidd el, nem a dicséret az, ami fontos - elég, ha egy hullámhosszon tudsz rezdülni a verssel. Ha a lélek kérgeit átütik a szavak, s eljutnak oda legbelül, ahol az a tiszta fény honol - több minden dicséretnél.
Köszönöm, hogy nálam jártál!

Harmatlotte2011. július 25. 18:55

Hogy dicsérjelek, ha elfogytak a szavak?

meszeletra(szerző)2011. július 2. 22:42

Remélem, igen.:)

Törölt tag2011. július 2. 21:52

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2011. február 25. 13:12

Köszönöm kedves szavaidat, Krisztilla, hasonló szeretettel!

Krisztilla2011. február 25. 12:51

Nagyon szépen és szépet varázsoltál arról, amire mindig rákérdezünk. Van aki szavakkal, van aki tekintettel, van aki lélekkel, vagy csak szívdobbanással, de tudni akarjuk. Miért?
Gratulálok: Szeretettel: Krisztilla

meszeletra(szerző)2011. február 22. 12:40

Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Roland!
Örültem szavaidnak!

sentenced2011. február 22. 12:20

Ha kevés a kimondott szó, kanyarítsuk szép versbe!
Örülök, hogy Te megtetted! :)
Gratulálok!
Roland

meszeletra(szerző)2011. február 22. 12:04

Valóban gond.

rapista2011. február 22. 07:25

néha gond a megszólalás...

meszeletra(szerző)2011. február 19. 10:16

Erika kedves, akkor talán nem veszett kárba a ráfordított idő.
Egyébként más cél nem is vezérelhet egy versírót. Jó tudni, hogy ezúttal ez sikerült.
Köszönöm szeretettel!

meszeletra(szerző)2011. február 19. 10:10

Annak csak örülni tudok, Ildikó drágám! Gyere bármikor, mert szívesen látlak!:)

BakosErika2011. február 19. 08:52

Mélyen megérinti versed a lelkeket kedves Levente!
Nagyon szép vers!
Gratulálok szeretettel : Erika

rildi2011. február 19. 08:28

Levente drága, azóta is visszajárok versedet olvasni. Felejthetetlen! :)

meszeletra(szerző)2011. február 18. 09:55

Szeretettel köszönöm szavaidat, kedves Vali!

19622011. február 17. 22:15

Könnyeink ha folynak,még ha el is fogynak..!
A lélek az út, amin keresztül valakihez juthatunk.
Szép vers! Gratulálok szeretettel: Vali

meszeletra(szerző)2011. február 17. 08:26

Kedves Zsolt, ha netalán el is fogynának a szavak, feltöltekezem a Ti kedves szavaitok kútfőjénél! Köszönöm, hogy betértél hozzám!

Törölt tag2011. február 17. 07:48

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2011. február 16. 18:14

Anikó kedves, most, hogy Te is eljöttél, elárulom, hogy ezt a verset a Te örömszerzésed céljából is írtam.:)
Köszönöm jöttödet!

meszeletra(szerző)2011. február 16. 18:03

Kata kedves, örvendek, hogy Te is tiszteleted tetted nálam!
A szavaidnak nem kevésbé!
Köszönettel fogadtalak!

meszeletra(szerző)2011. február 16. 17:59

Ó, de jó, Zsuzsanna kedves, hogy Te sem hagytál magamra!
Szeretetből terítettem asztalt a számodra is! Lépj közelebb!
Köszönöm, hogy itt vagy!

meszeletra(szerző)2011. február 16. 17:56

Köszönöm, Sanyi kedves! Téged is örömmel fogadtalak!

meszeletra(szerző)2011. február 16. 17:54

Japcsika drága, de jó, hogy Te is eljöttél! Látod, szeretettel és sok kedves szóval vártalak! És még egy mosolyt is kapsz ráadásként.:) Köszönlek, és maradj még, amíg lehet...

nefelejcs2011. február 16. 17:52

Nagyon szívhez szóló ,szép verset írtál kedves Levente.
Szívből gratulálok! Anikó

meszeletra(szerző)2011. február 16. 17:48

Örülök, hogy Neked is tetszik, Zsuzsa kedves!

meszeletra(szerző)2011. február 16. 17:47

Köszönöm szépen, kedves Marianna!

meszeletra(szerző)2011. február 16. 17:45

Miriam kedves, köszönöm, köszönöm!

19702011. február 16. 17:45

...és van, amikor nem is tehetünk róla...
''kiapadt kutamból
hogyan itassalak?''
Gyönyörűen írtad meg!

meszeletra(szerző)2011. február 16. 17:43

Laci Barátom, köszönettel nyugtáztam a Te eljöveteledet is!

szzs2011. február 16. 15:55

Bánatod sötét tengerén mégis ring egy csónak, hiszen ezek a szavak olyan lágyan omlanak, kedves Levente! Nem is a bánat érződik bennük, hanem valami nemesség, valami földöntúli tisztaság! Gratulálok gyönyörű versedhez! szeretettel: ZSuzsanna (20)

kormanyossanyi2011. február 16. 12:46

Szépen megfogalmaztad... Gratulálok Levente! Üdv. Sanyi.

jusziko2011. február 16. 09:11

Levi kedves, mindig rácsodálkozom a versek csodatévő képességére. Arra, hogy írott szavakkal leírható a kimondhatatlan, a megfoghatatlan. Mély emberi érzések, fájdalmak, gyötrődések, könnyek, csalódások belesűríthetők néhány rövid sorba. Úgy látom nagyon sokakat megérintett a versed, köztük vagyok én is.
Szeretettel gratulálok!
japcsika

10082011. február 16. 08:44

Szépen megírt kérdésfelvetés!
Gratulálok! Zsuzsa

mezeimarianna2011. február 16. 06:12

:((szép vers...gratulálok!

miriam2011. február 16. 05:31

Gyönyörű...gyönyörű...

KL2011. február 15. 23:25

Barátom!

Szép soraidhoz gratulálok!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 22:30

Csilla kedves, örülök ám az új arcoknak is nagyon! A vers kitűnő alkalmat kínál egymás megismeréséhez.
Örülök, ha tetszett!:)

meszeletra(szerző)2011. február 15. 22:26

Fruzsikám kedves, úgy érzem, hogy a fájdalomnak az útja van talán a leginkább kikövezve, lélektől lélekig. Mert ha a fájdalom hangján szólunk, azt mindenki érti. Mindenkinek az életében adódtak kínzó pillanatok, amelyek közös nyelvvé transzponálják az egyéni szenvedést.
Nagy szeretettel figyeltem Rád (is)!Köszönlek szépen!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 22:17

Kedves Attila Barátom!

A Te és a mások hozzászólásai megerősítenek abban, hogy mindaz, amit leírtam, nem csupán a szubjektumom produktuma, hanem általános érvényű szavakat sikerült elétek tárnom. És amit én leírtam versben, Te nagyszerűen írtad körül prózában.
Nagyon örültem megtisztelő látogatásodnak, amelyet barátsággal köszönök!

zsomcike2011. február 15. 22:14

Levente kedves meghatódtam, olyan szépen, gyengéden sóhajtottál. Szívből jött. Szeretettel gratulálok Fruzsi

kishonthycsilla2011. február 15. 22:04

Nagyon szép lett:)

purzsasattila2011. február 15. 21:29

Kedves Levente Barátom!
Hát ez a vers valami fantasztikus!
Fantasztikus, fájdalmas, de nagyon valós érzések!
Minden ember életében eljön az a pillanat, mikor elfogynak a szavak. Váltsa ezt ki szerelem, vagy annak vége, gyász, vagy csak egyszerű fásultság.
Vannak olyan helyzetek, mikor elakad a szó, és van, amikor felesleges is minden szó.
Viszont nem felesleges szavak, amiket papírra vetettél, mert fantasztikusan mutatod be ezeket a leírhatatlan érzéseket.
Látom, nem mostani versed, remélem már kilábaltál belőle!
Gratulálok versedhez!
Üdv.
Attila

meszeletra(szerző)2011. február 15. 21:07

Nagyon köszönöm, kedves Imre!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 21:04

Kedves Tamás, ez örömmel tölt el. Köszönöm!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 21:03

Kedves Alberth, amit írtál, azzal egyetértek, bár ha ki tudnánk szavakkal fejezni minden érzésünket, talán átbeszélnénk az egész életünket. Köszönöm véleményedet!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 20:54

Köszönöm, kedves Marcsi!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 20:52

Így igaz, Erika kedves. A szabadságunk csupán látszólagos, a korlátaink viszont nagyon is valóságosak. Szeretettel köszönöm, hogy eljöttél!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 20:48

Kinga drága!

Életem talán legmeghatóbb vigaszszavait fogalmaztad meg, amelyeket meg sem tudok köszönni, azt hiszem.
Lelked csodás rezgőkörei újabb hangokat indukálnak bennem, és a vételt semmi sem képes leárnyékolni.
Minden kedves szavad beégett, mély barázdát szántva, a lelkembe, és ínséges napokon felteszem újra meg újra a soha meg nem unható ''lemezt'', hogy hangjai hathassanak ott, ahol szükséges.
Szeretettel és szívből köszönöm!

1943sedimre.2011. február 15. 20:27

nagyonjóvers grat imre(11)

Tamas22011. február 15. 20:10

Kedves Levente. Tetszik versed, dallamos, fájdalmas, jó. Üdv: Tamás

alberth2011. február 15. 20:03

Kedves Levente!
Nem lehet mindent szóval kifejezni. Nincs rá szó! - szoktuk mondani. De mégis azért annyi mindent el lehet mondani szavainkkal, hogy az már maga csoda.
Gratulálok versedhez: Alberth

czegledy662011. február 15. 20:00

Gratulálok! Marcsi

Pera762011. február 15. 19:45

Azok a tilalomfák mennyi mindentől elzárnak... és néha végleg...
Szeretettel: E

meszeletra(szerző)2011. február 15. 19:34

Kedves Istvánom, az utóbbi időben csupán a versbeküldésre korlátozódott az aktivitásom alábbhagyása - szerencsére viszonylag sok publikálatlan versem várakozik nyomdakész állapotban megjelenésre.
Szeretnék másokat is hagyni érvényesülni - ezzel magyarázható az ok.
Ildikónál is utaltam rá, hogy a szavak csak korlátozott módon jelentenek mankót az érzéseink kifejezésénél - ha pedig már túljutottunk egy bizonyos határon, már nem jelentenek, már nem fejeznek ki semmit. Ezért hallgatunk. Mélyen és tehetetlenül.
Emlékezz csak vissza: amikor mélyen belenéztél egy megbabonázó csábos szempárba, torkodon rekedt a szó. Szólni akartál, de ajkadra lakatot tett egy természetfölötti erő. És mégis az a néhány hallgatag perc egy egész élet boldogságát rejtette magában... vagy még annál is többet.
És emlékszel? Amikor egy lezárt koporsó mellett álltál, amely áttörhetetlen falként választott el attól, akit szerettél.
Ekkor szintén a csendre bíztad mindazt, amit elmondani képtelen voltál. Mert a legnagyobb érzéseink elmondhatatlanok.
Nagyon szépen köszönöm kedves és meleg szavaidat!
Baráti szeretettel: Levente

Kicsikinga2011. február 15. 19:04

Kedves, Jó, Drága Levente!
Küldök én, amennyi pont arra szolgáljon, hogy könnyítsen a bánatodon, vagy örüljön Veled!
Hiszen semmiben sem különböznek, mert mindegyik sós ízű!
Valójában az örömkönnyekből sokkal többet szeretnék adni,mert az nekem még nagyon sok van!
A bánatéból már alig-alig maradt!
Mikor Téged olvaslak,mindig egy kis ''fatornyú templom'' jut eszembe, az adatlapodon írt gyönyörű idézet miatt (is)!
Ne légy szomorú kedves jó Levente! Bár tudnék segíteni, megtenném!
Tudod mit? Nem kell könny, nem kell, mert elhessegetem a szomorúságodat!! Oda se nézz, ha éppen ott szalad el melletted! Csak fusson, amíg a lába bírja!
A kutat meg újra ássuk, és egy kis ideig megkérjük a Napot, hogy ne süssön olyan melegen, hogy kiszárítaná! Biztosan megteszi!
Azután megkérjük, hogy szavak nélkül is értsenek, és hallják meg kedves szívet hangját!
Ugye milyen egyszerű? Csak neki kell állni!
Akkor kezdjük...
Gyönyörű versedet megsiratom még, és a másikat is!

Hallgasd csak, milyen szépen sír Ő!
Sok szeretettel kívánok szép estét!
http://www.youtube.com/watch?v=07NMA51D4 6c

LIne2011. február 15. 18:54

Kellenek a szavak, ilyen csodás csokorba kötve, de van, hogy egy pillantás is elég, ha a szó nem futja többre.

Szeretettel gratulálok: Eta.

meszeletra(szerző)2011. február 15. 18:51

Helyesen: Az érzelmeink amplitudójának csúcsain...

meszeletra(szerző)2011. február 15. 18:48

Ildikó drága, nem tudatosan, igaz, de megvártam István barátunk gondolatait is. Amíg Te két irányból közelítettél a vers felé, addig ő csak egy kitaposott ösvényen haladt.
És mindkettőtöknek igaza van, hiszen a szavak ''kiapadását'' az öröm is, a bánat is elősegítheti.
A szavakat nélkülöző csend éppúgy teremheti a boldogság rózsafáját is, mint a kialudt érzések feszültségtől, szorongástól terhes szúró tövisét. Az érzelmeink aplitudójának csúcsain már fölöslegesek a szavak - csak addig kellenek, amíg a metronóm véglettől végletig vándorol. Mert jól mondod: a szavak csütörtököt mondanak a mélyebb érzelmeink színterén, ahol helyüket átveszi a ''beszédesebb'' csend.
Nagyon köszönöm kedves jelenlétedet és ezeket a szép szavakat!
Ölellek szeretettel!

meszeletra(szerző)2011. február 15. 18:10

Kinga drága, ha meg tudsz könnyezni egy verset, akkor ez azt jelenti, hogy érző lélek vagy, hogy Neked még vannak könnyeid. Látod, nekem már elfogytak, nincsenek. Tanú erre e vers is. Mondják, jó, ha sírni tudsz, mert így a könnyekkel együtt távozik a bánat is, és utána az arcodat felszárítja a napsugár. De ha már elfogynak a könnyek, a fájdalom megkövesedik bennünk. És nem csak a fájdalom - minden érzés, ami elemi erővel tör elő belőlünk, és aminek nem szabhatunk gátat. Most igazán nem akarok nagy hírverést csapni a Küldj egy könnyet című versemnek, de ha Neked még van, küldj egy könnyet, kérlek!Szeretettel láttalak!

Vallejo2011. február 15. 18:07

Kedves Levente Barátom!

Az utóbbi időben nem tudtam mire vélni az aktivitásod alább hagyását, de türelmesen vártam. S lám megérte.
A téma okán nem vagyok annyira feldobódva, csak az nyugtat, hogy több mint másfél évnyi távlatból érkezett a versed.
De tartom valószínűnek, hogy még mindig képviselheti benned annak az időszaknak mély nyomait.
Ha elfogynak a szavak...hm! Nagyon érzékletes, szinte minden kapcsolat bomlását megelőzi az amikor már nincs mit mondani, vagy ha van, hát értelme nincsen. Ez a lelkiállapot nekem ismerős!!!!
Talán ezért volt az, hogy oly erővel hatott rám a versed, mely tökéletes tükrét mutatja az érzelmek kihunyásának. S még meg sem említettem a szintén tökéletes megformálását. A szakaszok kérdőjellel való lezárása bennem, olvasóban is mélyíti az elbizonytalanodás, a fogódzók elveszítésének érzését.
Na szabadjára engedtem a lelkem, bocsánat érte.
Szóval elismeréssel nyugtázom újabb alkotásodat.
Amikor ilyen verset olvasok, akár Tőled, vagy Ildikótól, vagy Zolitól és még ki tudja melyik alkotótól, mindig gondolkodóba esek, vajon miért is akkora baj a szívet eltörni?
Szeretettel és barátsággal örültem nagyszerű alkotásodnak!
Vaqllejo (4)

rildi2011. február 15. 17:40

Levente drága, vannak pillanatok az életben, amikor nem baj, ha elfogynak a szavak, és ha volnának is, úgysem lennének elég szépek, elég fényesek, elég fájóak arra, hogy kifejezzük velük érzelmeink záporzó áradatát. Olyankor a csend felel...néha visszhangzik is...érezhetően.
Fájdalmasan szép versedet én is megkönnyeztem.
Szeretettel ölellek: Ildi

Kicsikinga2011. február 15. 17:11

Istenem, de gyönyörű!!
Megkönnyeztem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom