Szerző

Lengyel Zoltán

Életkor: 30 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 721 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. február 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lengyel Zoltán

Titkos örömök

Titkos délután, mely dermesztő, s hideg,
De ahogy hozzám érsz minden úgy sistereg.
Tűzben állunk, de halkan ropog a friss hó,
Ölelés, puha érintések, s ezernyi csók.

Csalókák az évszakok. Kint minden oly rideg,
De lelkembe illatos tavaszt hoz huncut szemed.
Mennyi vágy, szenvedély, elfojtott érzelem,
Elbújunk, hol senki sem lát, s nincs félelem.

Valami elkezdődött, valami új, valami más,
Amit csak néha láthattam, mint kósza villanás,
Most elvakít, s nem látom a félelmek vad árnyékát.
Ez nem lehet hamis reménnyel áltató Álomvilág.

Veszélyes az ismeretlen út, teli akadállyal,
De élni kell, s küzdeni a fortyogó gyávasággal.
A mának élni, s bízni, hinni, hogy mindez örök,
Amit adnak a gyémánt kalitkába zárt, halk örömök.

Lépj hát közelebb kedvesem, tüzes vágyak útján,
Légy most csak az enyém, mézes álom-órán.
Gyorsan múló percek, megálljt parancsolok néktek,
Hogy elmondhassam titkom: Szeretlek téged!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom