Szerző

Oláh Alexandra

Életkor: 25 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 500 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. február 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Oláh Alexandra

Valami régi kép...

Nem az hiányzik, aki egykor mellettem voltál,
csak a tekinteted, amivel az utolsó nap szétromboltál.
Nem kell, hogy érezz semmit, s ugyanaz légy,
részem maradsz egy életre, akármit tégy.
Hogyha hallok felőled néha, még fáj,
hisz engem már senki... már a szíved se vár.
Soha nem múlik el, tehetnék bármit, belenyugodtam.
Sötét szakadékba csak miattad hányszor ugrottam?!
Bennem ezerszer lejátszódó képek kezdtek valóra válni,
ijedten próbáltam hinni, hogy megmentheti bármi.
Elszálltak az álmok, emlékeimet messze sodorva.
Nem ragyogott már a nap, s nem sétáltunk kézen fogva.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zombie2011. március 1. 10:11

Nagyon jó! Tetszik!

gota2011. február 28. 18:44

Hasonló stílusú versekért,(na persze pasitól,na és persze favorittól) az ájulat kerülgeti a népeket!
Ez egy jó vers!
Örülök, hogy olvashattam.
Jövök máskor is!
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom