Mikor...
Mikor kimondtam... mit érzek,
rám néztél... meglepődtél,
Abban a pillanatban elült a szél,
elhalkult a hullámverés moraja,
A sirályok is elnémultak...
tűzcsóvák szárnyaltak fel...
Perzselő fáklyaként lobogtak,
hatalmasnak éreztem magamat.
Sikoltott a lelkem, némán öleltelek,
mit jelentesz nekem, megértetted.
Szinte kinyílt a föld a lábam alatt
csendben megpihentem a karodban.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
laszloklara(szerző)2011. március 4. 20:37
Örülök Ágikám, hogy tetszett, szívemből írtam
kreativ552011. március 2. 07:29
Gratulálok , nagyon tetszett!!! Ági
laszloklara(szerző)2011. március 1. 20:28
Kedves Marianna, köszönöm, aranyos vagy
mezeimarianna2011. március 1. 17:14
Kell is kimondani és megpihenni is...tetszett:)Gratulálok!!!