Kai Hawk

Bennem van...

Bennem van, érzem széttép a csalfa,
Álmatlan éjszakáimnak rettenetes ura.
Egy égető hasogató, kínzó dolog,
Szívemnek legmélyén veszettül kavarog.

Bennem van a fájdalom, melyet Ő okoz,
Fájnak a gondolatok, durvábbak mint a fenyőtoboz.
Szellemként kísért, megmutatta báját,
Télre változtatta lelkem tavaszát.

Bennem van és bennem is lesz,
Bevéste magát, mint utálatos termesz.
Szabadulnék tőle, de nem tudom hogyan,
És ő tovább emészt, igen, szép halkan.

Bennem vagy, ó rettenetes álom,
Kergettelek Téged és már nagyon fázom.
Elcsaltál a meleg tűz mellől, mely a magányt jelenti,
És már nem tudom, hogy merre kell visszamenni.