Szerző
Angyal Roland

Angyal Roland

Életkor: 25 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 608 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. március 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Angyal Roland

Találkozás

Ó, én régi cimborám!
Oly régen láttalak már
S most feltűnsz, s mögötted
Vulkánok is összetörnek,
S folyik belőlük az izzó magma,
Halál rá, kit az elkapja,
De mondd csak, rám is
Ez sors vár? Máris?
Még éppen csak élek,
S azt találom szépnek,
Amit persze te is, kedves,
De várom már repesve,
Mi hozott ide, hogy mégis,
Hogy por gúnya kelljen, mi a tézis?
Miért dörömbölsz megint,
Életem ajtaján, (erre legyint),
Tudom, két éve, hogy láttál már,
De én nem éreztem bár lázát,
Nem fájt annyira létezésed,
De most tele vagyok kétkedéssel...
Ó, mondd barátom, te bölcs,
De ettől ne legyél túl fennkölt,
Tudtad-e, hogy okoztad száz könnyem,
(Bólint egyet) "Nem ment könnyen..."
S most újra taszítanál mézzel folyó,
Tarkán virágzó pokolba, mohó
Vágyakba, ölelésbe, kínba, lázba,
Vértől csurgó szédelgő hiányba?
Ó, te vén bolond... voltál barátom,
Míg nem ismertem szándékod...

Ars poetica

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Laraa2011. április 2. 15:55

Jó gondolatok, ügyes. ;)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom