Szerző

Buza Katalin

Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 494 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. április 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Buza Katalin

Utolsó ima

imát mormol az idő
meg nem élt pillanatért,
génjeimben fáj a gondolat:
a lét határán játszik
csalfa képzeletem zegzugos
utakon megölve mindent,
örömlétem haldokláshangja
zubog ereim falán,
elbukott életem magja
bont csírát, s utolsó
hangként mormol imát...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fecske22(szerző)2011. április 6. 12:15

Köszönlek Edy!

EDY2011. április 5. 21:33

''Génjeimben fáj a gondolat''...
Gratulálok!!
Edy

fecske22(szerző)2011. április 5. 11:03

Kedves vagy Annamari, de a gyászomon csak az idő segíthet, azért köszönlek!

wannamari2011. április 5. 10:52

Borús, ''amolyan mindigesikazeső''hangulatot tártál elém. Vigasztalhatlak? Van, amivel feloldható ez a hangulat? Mesélj...!

Annamari

fecske22(szerző)2011. április 5. 09:01

Köszönöm nektek!

szucsistvan2011. április 5. 08:24

szép az imád

mezeimarianna2011. április 5. 04:31

hm...Gratulálok!!!

Törölt tag2011. április 4. 22:57

Törölt hozzászólás.

1943sedimre.2011. április 4. 21:27

Mármint: JÓ EZ!!!

1943sedimre.2011. április 4. 21:26

Józ!!!! e

hipervandor2011. április 4. 13:20

Ajándék neked-tõlem, ahogy a versedet láttam /ígéretemhez híven itt is/:

''imát mormol az idő
meg nem élt pillanatért''

ez a múltból a jövõbe tekintést sugallja nekem... azt amikor még vágyakozol a visszafordíthatatlan után. olyan, mintha a múltban, a történések elõtt állnál de képtelen vagy megakadályozni valamit... ugyanakkor, lehet egy még túlságosan élõ, fájdalmas emlék felidézése, amit csak még hangsúlyosabbá tesz az elsõ sor, amiben rákényszeríted magát a kérlelhetetlen idõt, hogy imádkozzon érte.

''génjeimben fáj a gondolat:''

ezt nem nagyon kell magyaráznom, azt hiszem. a tömény fájdalom sorokba írása!

''a lét határán játszik
csalfa képzeletem zegzugos
utakon megölve mindent,''

a lét határát igen nehéz definiálni, még sosem próbálkoztam vele. most talán mégis neki feszülök. nos... amit az én szemszögembõl a lét határának tartok az az a vékony vonal ami a létet és a nem létet elválasztja egymástól. itt csak az a kérdés, hogy amikor írtad a verset, akkor a határ melyik oldalán állt a lelked?! szerintem nem a valóság oldalán volt a lelked. itt a csalfa képzelet jelképezi a kemény valóságot. innen a valóság tûnt hazugságnak, képzeletnek de amely annyira élethû mégis, hogy képes széttörni az illúziókat.

''örömlétem haldokláshangja
zubog ereim falán,''

ehhez csak annyit, hogy itt teljesedik ki az egykori valóság és a jelenlegi illúzió elvesztése.

''elbukott életem magja
bont csírát, s utolsó
hangként mormol imát...''

az utolsó 3 sorban megjelenik számomra a remény. az elbukott élet a múltat jelképezi és nem egy elrontott élet fogalmát sugallja, hanem egy elvesztett életét, egy elmúlt idõszak fogalmát. ugyanakkor a csíra az új kezdetet érzékelteti, a romok felletti virágok megjelenését. az utolsó sorral azonban visszakerülsz a körforgásba de nem teljesen, mivel az “utolsó” szó is valaminek a lezárását, valaminek a befejezését sugallja. jelen esetben az utolsó imát.

szeri drága! boci!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom