Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 247 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1484 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. április 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (17)

Ross Satyr

Búcsúballada

Elhagylak, Város; győztél, feladom.
Voltál szülőm bár, mentő menedékem,
nem hagyok táblát foszló faladon;
emlékszik majd, ki úgysem feledékeny.
Indulni készek sürgő seregében
búcsúra billen kajla kalapom,
s feltornyosul majd horgas alakom
új Nap felé egy termőbb televényen.

Kedveltél tán - soká nem, se nagyon...
Nincs semmi baj, majd lassan megemésztem.
Tépd gyökerestől, s nem nő meg a gyom,
még ha virág is pusztul felerészben.
S hogy volna egy pad, melybe belevéstem
kezdőbetűink, váltig tagadom.
Ejtsek sebet egy vétlen fapadon?
E pótcselekvést tiltja nevelésem.

Ennyi, Hölgyem. A tollam lerakom,
nem boldogít e búcsús csevegés sem.
Egy szó fogant egy bájos ajakon,
s fülembe röppent záró zeneképpen.
E szóban volt a lényeg: Kegyedében,
s ha elhangzott, hát méltón fogadom.
Hol van e szó, nagyorrú lovagom?
"A kezdő mondat első negyedében ..."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


elena152011. június 26. 12:13

Kedves Ross

Nem tudok mit mondani.Bánatos és szomorú verset írtál.De nagyon jól tudsz játszani a szavakkal és a gondolataiddal.Gratulálok.Már nagyon régóta olvaslak és mindig meglepsz.

Ross(szerző)2011. április 23. 09:01

István: Köszönöm a látogatásodat és az értékelésedet. Igazad van, én is inkább realistának tartom magamat. Az utcanevek, emléktáblák csak külsődleges emlékeztetők és gyakran cserélődnek is. A figyelem kölcsönös!

rapista2011. április 23. 08:45

(19) Nem vagy túlzottan optimista! :D
''nem hagyok táblát foszló faladon;
emlékszik majd, ki úgysem feledékeny''
Viszont szellemes vagy, mint az a névválasztásodból is kitűnik - régen figyellek!

Mygan2011. április 15. 22:54

:)

Ross(szerző)2011. április 9. 23:16

Edina: Nem kevés az... Köszönöm. :)

EDY2011. április 9. 22:15

Aki előtt már elmondtak mindent......az csak:)

Ross(szerző)2011. április 8. 23:57

Anikó: Köszönöm a kedves marasztalást, jól esik akkor is, ha most semmiféle határozott választ nem tudok adni rá. Annyi biztos, hogy ha jut majd az eszembe valami közlésre méltó, azt valóban valamelyik blogban helyezem el, ahol - bizonyos korlátok között - szabadon választhatom meg a formai kialakítást, bármikor rugalmasan átszerkeszthetem, de akár javíthatom a saját hozzászólásaim szövegét is stb. A kapcsolat tehát megmarad, a terepe változik csak meg. Ugyanakkor úgy érzem, hogy nagyon újat már aligha tudnék mutatni, a régi trükkök ismételgetése pedig már nem vonz.

nefelejcs2011. április 8. 23:35

Értem én, hogy miért e búcsúzkodás, de szerintem
ne búcsúzz, hiszen itt leszel a közelünkben. /Bár a versed változatlanul tetszik./
/ A blogodban fogsz kapcsolatot tartani velünk ugye?/
Megvallom először azt gondoltam, hogy ez a távozás csak a Tékozló fiú újabb kalandja, de látom, hogy tényleg komolyan gondolod. Ne Rosszalkodjál, maradj, hiszen - szerintem -
hamarosan le fog rövidülni a versek felkerülésének ideje, mert új moderátorok vállalták ezt a nem éppen könnyű feladatot.

Ross(szerző)2011. április 8. 18:20

Anikó: Köszönöm a kedves szavaidat. Nyilván léteznie kell egy bizonyos személynek, aki egy ember élete során átélt számos búcsúzás közül a legmélyebb nyomot hagyja, és ilyen értelemben talán igazad is lehet. Ez a szöveg azonban kevésbé szól egy konkrét esetről, inkább, ahogy nagyon helyesen megjegyzed, úgy általában ''a szakításról, amit méltósággal vesz az ember tudomásul''. Ráadásul itt a búcsú kicsit áttételes is: nem közvetlenül a Hölgytől búcsúzik a (talán képzelt) főhős, hanem az egy darabig közös életük színhelyétől.

nefelejcs2011. április 8. 17:57

Kedves Ross!
Ő lenne tán, akit a Leporolló-ban említesz?
Úgy érzem érzékenyen érintett a szakítás, amit
méltósággal vettél tudomásul, de megörökítetted.
S ha majd alkalmanként újra elolvasod, előtűnik
a búcsú minden mozzanata, így feledni sohasem fogod.
Gratulálok szeretettel: Anikó

Ross(szerző)2011. április 8. 00:01

ifj. József: Köszönöm az értékelésedet.

Judit: Köszönöm a lelkes méltatást. Zeneértő embertől különösen nagyra értékelem a szerkezetre, dallamra utalást. Nem tagadom, hogy igyekeztem ha nem is valami letaglózóra, de legalább szabályszerűre alakítani ezt az alkalmi szöveget. Remélem, nem tűnik nagyképűnek, de bármennyire örülök a pozitív véleményeknek, nem sorolom a jobb verseim közé. Viszont az én saját ízlésem is csak egy a sok közül, és ugye az ízlés nem vita tárgya...

Csuti7292011. április 7. 22:32

Teljesen beleéltem magam, már első olvasásra, megjelent előttem a város, a gyom és a virág.. És a szerkezeti megodások, a dallama... Nem jutok szóhoz, ha lehetne olyat, hogy ''nagyonkedvenc'', akkor abba a mappába raknám! :) Szeretettel olvastam: Csuti

fabijoe2011. április 7. 11:51

Nagyszerű.

Ross(szerző)2011. április 7. 11:49

Kedves NN, köszönöm, hogy felvetetted és ezzel is alkalmat adsz a közlésre: Újabb szövegek egyelőre majd csak a blogjaimban jelennek meg, amennyire lehet, témánként szétválogatva. És jó olvasni, hogy ''jó olvasni''. :)

NN2011. április 7. 11:26

Jól van,többet nem emlegetem a húsvétit.:) /Tisztára rászokok erre a bigyóra../ És persze kíváncsian várom az újabbat, jó olvasni,ahogyan zsonglőrködsz a szavakkal.

Ross(szerző)2011. április 7. 11:00

Kedves NN: Hát persze, hogy ismerős (és pontos), vállalom is. Tökéletesen egyetértek: az ezt megelőző húsvéti csasztuskám megjelentetésére a mentséget a harmadik, dőlt betűs szakaszának a mondandója szolgáltatja. De hamarosan ki is selejteződik az ''életműből''.

NN2011. április 7. 10:55

Idézek valakit: ''Ha lenne családi címerem, valami ilyesmit írnék -talán latinul- rá: dinamikus harmónia...'' Ismerős? :) /Ezt itt muszáj volt./ Lehet,hogy nem pontos idézet,de a lényeg benne van. Én is szeretek hinni abban,hogy minden jó valamire,minden elem passzol egy másikhoz,egymást alakítják - és mindezt folyamatos,szabályos ritmusban és mozgásban. És abban is,hogy néha a szabálytalanság, szokatlanság szükséges emellé. A múltkori verset ennek alapján vehetjük a jelmondatot kiemelő, sorból kissé kilógó ''gyermekednek''..

Ross(szerző)2011. április 7. 09:53

Kedves NN: Örülök, hogy egyik kedvenc színteremet, a színházat említed. A ''színház a színházban'' effektust aknázza ki az a bizonyos Cyrano-jelenet is. A másik nagyon fontos elem, amire utalsz: törekvés az ellentmondó elemek (dinamikus) egyensúlyára. Örülök az utolsó mondatodnak is: szeretem azt hinni, hogy ez a szöveg jól egészíti ki az ide került társai alapján kialakítható képet.

NN2011. április 7. 09:27

Könnyed,mint egy olasz vígjáték,ami megtölti a színházat.. Jó eszköz a játékos forma és a (néha)halálosan komoly tartalom szembeállítása. Vagy legalábbis én ezt (is) látom ebben a versben. És igen,a ''Búcsúballada'' illik a sorba..

Ross(szerző)2011. április 6. 20:44

Ágota: Köszönöm a közismert azték közmondás felidézését, amely időközben globálissá vált: Grúziában is elterjedt egy aktuálpolitikai verziója imígyen: ''Abház sej, ha elszakad ...'' A populáris magyar zenében megrekedtem az LGT-nél, tőlük későbbiekről nincsenek élményeim. A költő pedig, hogy árnyaljam a képet, nagyon sokszor valóban pusztán csak színész; talán az ''adatgyűjtés'' szakaszában képes egyszerűen önmaga lenni, azt hiszem.

Ross(szerző)2011. április 6. 20:37

Ildi: Köszönöm az elismerést és őszintén örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ez a ballada. Annak talán meg még jobban örülök, hogy lenyűgöző alapossággal és hozzáértéssel a szöveg minden rétegének felfejtetted részben a saját jelentését, részben az összefüggését a többi réteg jelentésével. Mivel ezt a verset különleges alkalomra választottam ki, a szokásosnál is több utómunkálatot szántam rá, amely ezek szerint nem veszett kárba. Jól láttad, gondosan ügyeltem arra - valóban szinte mérnöki mérlegeléssel -, hogy a különböző elemek arányosan szerepeljenek, lehetőleg ellensúlyozzák egymást. Jó érzékkel emelted ki a záró idézet fontosságát: nagy szerencsém, hogy létezik a világirodalomban ez a félmondat, mert tulajdonképpen a feloldást építhettem rá: jó esetben a vég egyben kezdet is.

gota2011. április 6. 19:29

Ross kedves!
Itt hivatkoznék a közismert azték közmondásra, miszerint:''gombház sej-haj....'',és a Bikini együttes nem kevésbé veretes soraira(kicsit átszabva) ''egyik város a másik után''......
Andante kérdezném ,ugye a költő, pusztán csak színész?

Xgildi2011. április 6. 18:54

Minden alkalommal lenyűgöz a kiváló szellem, amiből írsz, Ross!
Ez a vers az egymás mellé rendelt szavakkal, „mérnöki pontossággal'', mesteri arányérzékkel marad mértékletes - magának a „szakításnak” amúgy megszokott szélsőséges megnyilvánulásaival szembehelyezkedve - az érzelmeiben.
Mielőtt maga a búcsú leírása elvinné a vers tónusát a szomorúság irányába, a ''kajla'' és ''horgas'' szót beleillesztve, máris egyfajta derűs kontrasztot vetít rá, majd a melankólia és az emléktörlés visszafordíthatatlanságának bánatát egy szellemesen önmérsékletet gyakorló, ugyanakkor derűs fék (a jólneveltségről) - állítja meg.
Az eredetileg hölgy-kimondta visszacsatolás szintén bámulatos volt, hogy épp Cyrano alakjának megidézésével, az ő lovagias gesztusával, az önirónia finom érintésének méltóságával a sértett fél végül mégis sértetlenül kerekedik felül.
Őszinte elismerésem! Xgildi

Evelyny2011. április 6. 15:13

Köszönöm Ross,hogy így gondolod,mert igazad van nagyon is.Köszönöm megértésedet:Üdv.Evelin

Ross(szerző)2011. április 6. 15:11

Evelin: Nagyon örülök a kedvező véleményednek. Az meg még örömtelibb ráadás, hogy pozitív érzéseket és erőt is képes adni Neked. Van fogalmam a korodbeli kedves fiatal lányok tevékeny életéről, így tudom, hogy sok-sok lelki és akár testi erőre is szükség lehet.

Ross(szerző)2011. április 6. 15:05

ZSuzsanna: Köszönöm. Örültem, hogy módom volt valamilyen kerülővel belevenni egyik kedvenc (részben fiktív) alakomat.

Evelyny2011. április 6. 15:05

Ross

Ez aztán a vers.De nagyon szép.Annyira izgalmas.Gratulálok.Mindig tudsz újabb és újabb csodás érzésekket adni amik nekem erőt adnak.Jó volt olvasni téged.Üdv:Evelin

szzs2011. április 6. 14:51

Szép stanzával búcsúzol, kedves Ross. Méltó formát és példát választottál. Gratulálok: ZSuzsanna

szzs2011. április 6. 14:50

Szép stanzával búcsúzol, kedves Ross. Méltó formát és példát választottál. Gratulálok: ZSuzsanna

Ross(szerző)2011. április 6. 14:29

Zsuzsa: Köszönöm a szeretetteljes gratulációt.

kozmazsu2011. április 6. 14:21

Kedves Ross!
Ehhez csak szívből gratulálni tudok! Nagyon-nagyon jó!!!!!
Szeretettel: zsuzsa

Ross(szerző)2011. április 6. 13:41

István (Vallejo): Köszönet az elismerő véleményért. Nagyon magas a találati arány az észrevételeidben, hadd támasszamn alá a belőlük vett idézetekkel:

''... mértani pontosság ... ami zavarba ejtő.'' Igen, ebben a szövegben egy általam eddig nem használt ''költői anti-eszköz'' szerepel: a viszonylag hosszan összecsengő rímek monotóniája. Ráadásul az eredeti verzió egy versszakkal még hosszabb is...

'' ... egybe ... montírozva, ... elterelő hadművelet ... más jellegű szakítással'': Igen, egyrészt súlyos elmaradásom van egy másik ''kreatív'' területen, másrészt kicsit körülnézve találtam egy olyan szövegközlési felületet, ahol kedvezőbbek a publikáció időbeli feltételei és jobban kézben tarthatom a szövegek megjelenési formáját is.

''... kellő feltöltöttséggel látunk viszont'' Nos, erről most még nem tudok mit mondani. A blogjaimban biztosan jelen leszek még egy-egy napra. Viszonzom a kalaplengetést.

Ross(szerző)2011. április 6. 13:27

Kinga: Éppen hogy erre készülök, bizony pengenie kell a húrnak (gitár) és az egyéb hangkeltő eszközök is teszik majd a magukét. Összegyűlt jó néhány dalszöveg, fejben meg is vannak a dallamok hozzájuk, de fizikai rögzítés nélkül az utókor nem tudna részesülni a gyönyörből. :)

Vallejo2011. április 6. 13:22

Kedves Ross!

Az nyilvánvaló hogy a vers formailag és tartalmilag úgy tökéletes ahogy van. Nem túlzás, mértani pontosság jellemzi ritmikailag és szövegtanilag is. Sőt sok esetben maga a tökély az ami zavarba ejtő.
Engem ebben a versben más foglalkoztat, maga a szakítás, mivel konkrét dolgokra történik az utalás.
Csak olyan mintha egybe lenne montírozva, mint elterelő hadművelet, más jellegű, elvonatkoztatott szakítással.
Bár nem is tudom, de pontosan emiatt válik izgalmassá. Ugye?
Remélem hasznodra válik a másik nélkül és nélkülünk azaz idő és kellő feltöltöttséggel látunk viszont.
Üdvözlettel még megemelem a kalapom!
Vallejo (11)

Kicsikinga2011. április 6. 13:20

Akkor örülök, hogy a lant a kezedben marad!!
Cyrano szíve a legcsodálatosabb volt ! Szeretni is úgy tudott, ahogy senki más!
Gyönyörű szavait nehéz felejteni!
Akkor majd várható, hogy megpendül az a húr ugye?!

Ross(szerző)2011. április 6. 13:12

Kinga: A szavaidból azt vonom le, hogy nemcsak kedveled mind a hús-vér, mind a drámában megörökített Cyrano de Bergerac alakját, de jól ismered kalandos életútjának állomásait is. Bizony, ''légi útas'' is, megjárta a Holdat oda-vissza. Hogy a szíve kő lett volna? Egy biztos: sokakkal képes volt elhitetni, hogy így van.

Ne keserítsen el a búcsú, a berozsdásodott kapcsolatok egy rozsdás kard suhintását sem érik meg. Hatásosabb a lant. :)

Kicsikinga2011. április 6. 13:05

''Filozófus, lantverő,
Fizikában nagy erő,
Irt sok rímes holmit ő,
Hírneves harckeverő,
Légi útas, vakmerő,
S ámbátor a szíve kő,
Balsors-űzött szerető!''

Elszomorít e búcsú, beletörődés,
Hol van a kard, és vele a vakmerés?!
?????????

Ross(szerző)2011. április 6. 11:58

Fruzsi: Köszönöm a gratulációt. Örülök az ittlétednek, hiányoztak a néhol csipkelődően szellemes észrevételeid. Ám a fenti szöveg megalkotója csak beszélgetőtársa a párbajhős Cyrano-nak, záró kérdésével alkalmat adva neki egy ismert citátum elismétlésére.

Nagy orr és pocak? Hát akkor jöjjön egy másik citátum, egy-két sorral a fenti utáni: ''Mert magamat kigúnyolom, ha kell...''

Ross(szerző)2011. április 6. 11:53

Attila (Hun): Noha evidencia az újrakezdésben rejlő vonzerő, valahogy a magyar életformától alighanem idegen; akárcsak a mobilitás. Ez a gondolat messzire vezet(hetne), de valószínűleg nem ez az ideális alkalom és hely a végiggondolására.

zsomcike2011. április 6. 11:41

Kedves Cyrano Ajkáról, ejnye, nem elég a nagy orr, még pocak is jár hozzá? Tabula Rasa, jöhet egy új kezdet. Fogyni vagy nem fogyni, ez itt a kérdés!
Versedhez gratulálok, a megszokott Rossos önirónia, humor lengi át a sorokat. Szeretettel olvastalak, Fruzsi

Attila_the_hun2011. április 6. 10:45

''A ''nulláról újrakezdeni'' állapotnak is megvan a maga vonzereje. ''
Milyen igazad van! És talán éppen ebben rejlik a nyugalom, hiszen aki onnan indul, nincs vesztenivalója.

Ross(szerző)2011. április 6. 09:48

Zsolt: Jól értelmezted, a szakítás, búcsúzás, beletörődés valóban jelen van a sorokban. Ugyanakkor, bizonyos önvédelmi reflexként, benne szerepel a fanyar humor, esetleg önirónia is, amely ezt a szituációt egyfajta (talán metserséges) távolságtartással szemlélve elviselhetőbbé teszi. Külön örülök, hogy kiemelted a befejezést: az idézett mondat a szöveget lezárja ugyan, de azzal, hogy visszautal a legelső sor legelső szavára, a szándékom szerint valamiféle ciklikus jelleget, az újrakezdés lehetőségét is felvillantja.

Ross(szerző)2011. április 6. 09:39

Laci (helszlo): Köszönöm az elismerést, adok a véleményedre! :)

Ross(szerző)2011. április 6. 09:38

Attila (versike): A lovaghoz méltó köszöntést természetesen hasonlóval viszonzom; a meghajlás esetlenségét tudja be a sörhas tehetetlenségi együtthatójának. A hámréteg-váltás korántsem idegen a versírótól: hol egy éltes hölgy, hol egy szeplős kiskamasz, hol a Teremtő, hol egy kandallótűz felszítására alkalmas piszkavas bőrébe bújik, hogy azok szájába adva elfogadhatóbbá tehesse a saját szavait.

Ross(szerző)2011. április 6. 09:32

Maya: Köszönöm. Sajnos, a magyar nyelvben már csak egyetlen múlt idő használatos, ezért például a ''leírtad'' szó csak annyit fejez ki, hogy a jelen pillanatnál korábban született a szöveg. Ne is találgassunk, mennyivel korábban...

Ross(szerző)2011. április 6. 09:30

Attila (The Hun): Köszönöm - tökéletesen vetted észre a hangulatilag összetartozó jellemzőket. A nagyobb szótagszámú versek (persze csak statisztikailag) inkább elbeszélő jellegűek, ami eleve némi távolságtartást jelent a szöveg tárgyától. És az is igaz, hogy egy adott helytől, esetleg adott személytől való eltávolodás jelenti ugyan bizonyos kapcsolatok végét, de feladást semmiképpen. A ''nulláról újrakezdeni'' állapotnak is megvan a maga vonzereje.

Ross(szerző)2011. április 6. 09:22

István (stapi): Bizony, lényeges kérdést feszegetsz. A (nőnemű) város azonosításához nagy biztonsággal tudnunk kell, ki is az elbeszélő. Ha a záró sorból indulunk ki, akkor egy középkori francia város jöhet szóba, alighanem Lutécia (vagyis Párizs). Ha viszont a szöveg nyelvét vesszük alapul, ahhoz egy olyan magyar város tartoznék, amely legjobban fejezi ki a szebbik nem lényegét. Hmm... Talán Ajka? :)

Ross(szerző)2011. április 6. 09:16

Kedves Vizitálók,

Mielőtt köszönetemet kifejezve egyenként válaszolnék az észrevételeitekre, el kell mondanom, hogy részben műszaki, részben életviteli okokból ennek a portálnak a főoldalát előre láthatóan hosszabb időre mellőzni leszek kénytelen. Ez azt is jelenti, hogy a korábbinál jóval kevésbé rendszeresen lesz alkalmam a Ti verseitek meglátogatására is, amiért előre elnézést kérek. Az alkalomszerűen közlésre szánt szövegeket addig a téma szerint megfelelő blogjaimban helyezem el.

Törölt tag2011. április 6. 08:43

Törölt hozzászólás.

helszlo2011. április 6. 08:42

...és mind e-mellett, a versed nagyon jó!
Gratulálok!

versike2011. április 6. 07:43

Kedves Monsieur de Bergerac,

ahhoz, hogy ön ezt megtehesse, ki kellene bújnia önnön hámrétegéből... úgy gondolja, menni fog? :))

Irodalmi tevékenysége jelen gyöngyszemét azonban kalaplengetéssel és mély meghajlással üdvözlöm! :))

mezeimarianna2011. április 6. 05:57

Remekül írtad le,gratulálok!!!

Attila_the_hun2011. április 5. 23:58

Nem feladás, inkább nyugalom érződik eme alkotásban. Nekem kevésbé tetszenek a sok szótagszámú sorokból épülő versek, de a tiedre csak azt tudom mondani, hogy remek!

stapi2011. április 5. 23:20

Ez megint mestermunka, kedves Ross! Vajon mely nőnemű város volt ily vakmerő, hogy ilyet mert tenni valakivel, aki még most is a feledés elől menekíti? Nos, ennyiből már bizonyára látod, hogy mennyire vagyok a topon... Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom