Asszonyi útravaló
Felkiált az összetartozás,
veled karolva élek én.
Ölünkben a sok dacos évvel,
fent az Isten hegyén.
Itt nem bús tovatűnésre
fonódik ajkunk, simogat,
becéz, s akarva mennyi
mindent a kibomló fák alatt.
Dúdold el a magzataim
ébresztő himnuszát,
s majd a könnyű léttel
válaszol a fénylő ifjúság.
Kedves ki ráncos jövőt tűrve,
hős asszony leszel,
Légy örök tanácsosom,
őrzőm, gyermeki hittel.
Rajtam végy kemény
csontos akarást, bátoríts!
Ha igaz, kell és legyek,
veled ott a sötét sírban is.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
zolcsi2011. április 26. 13:00
Megemelem kalapom. De jó, hogy így gondolod!
rabaia(szerző)2011. április 19. 20:46
Marianna !
Megtiszteltetés.
Attila
mezeimarianna2011. április 19. 19:44
Gratulálok!!!
rabaia(szerző)2011. április 19. 12:44
Kinga!
Nagyon köszönöm.
Attila
Kicsikinga2011. április 19. 12:25
Valóban szép!
rabaia(szerző)2011. április 18. 20:15
Nagyon köszönöm.
NN2011. április 18. 18:58
Milyen jó,ha egy férfi ezt érzi a mellette lévő nő iránt.. Egyszerű és szép vers.
rabaia(szerző)2011. április 18. 16:02
Szia Ági !
Örülök hogy tetszik !
Üdv. Attila
1952.02.092011. április 18. 15:37
Tetszik. Gratulálok. Köszönöm. Üdv Ági