Szerző

Szabó Balázs

Életkor: 52 év
Népszerűség: 151 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2101 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. április 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (17)

Szabó Balázs

Fény-árnyék

Anyák napján 3.

Nesztelen kúszik a Földön az árnyék
nem hagyja magára soha a fényt,
kőkemény utakon, nem könnyű játék:
kergetni folyton a csöppnyi reményt

oly sokszor rálépnek, más árnytól fél is
a sötétség az, mi elrejti őt,
ereje fogy tán, de szüntelen mégis
követi Napját, a kedves szülőt...

szemével öleli drága jó anyját,
érzi, hogy nem másért, csak érte él,
szívében őrzi az angyali hangját:
"Szeretlek gyermekem erős legyél!"

...vele van mindig, mint fénnyel az árnyék
érti a csendnek is minden neszét:
Ma nem kell a szó, a fényes ajándék..!
...áldjad meg Isten az anyák nevét!

Előzmény: https://www.poet.hu/vers/19968

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


K.Eszter2011. április 27. 01:42

köszönet érte

EDY2011. április 26. 21:44

Különleges...

fabijoe2011. április 26. 19:06

Szép. Hozzá fűzött soraid pedig még szebbé teszik. Köszönöm azokat is, feleségem nevében.

10082011. április 24. 19:21

Ez nagyon szép megszemélyesítés!
Remek vers!
Szeretettel gratulálok! Zsuzsa

Attila_the_hun2011. április 24. 17:16

Gratulálok Balázs! Hozzá igazán méltó verset írtál! (12)

benmar(szerző)2011. április 24. 13:39

... és ha már pár emberben kicsit megváltozott a kép a tolókocsival kapcsolatban, akkor már megérte,.. de tudom ez nem egyzerű és gyors folyamat.... meg azt is tudom, hogy a régi rendszer igyekezett ''elrejteni'' ezeket az embereket, és a mai napig sokan félnek sőt iszonyodnak a fogyatékos vagy sérült emberektől, és őszintén kimondva elmebetegnek különcöknek tartják őket azt tapasztaltam sajnos.. ( a valóban elmebetegek meg röhögve köztünk járnak, gyilkolnak, rabolnak, erőszakolnak, stb... csak őket nem lehet megbélyegezni, mert kívülről ugyanolyanok, mint a normális társaink) hát kérdem én, nem konnyebb-e elfogadni a jó és tisztalelkű tolókocsiban ülő embert, mint a kívülről tökéletes, ám belül ''tolókocsira szoruló'' embereket?... nem is kell messzemenni, hiszen már egy cukorbeteg kisgyermekkel már kicsi korban éreztetik, hogy ő beteg, nem olyan mint a társai, ezért kikerül a perifériára már gyermekkorban, a későbbi időszakjairól nem is beszélve, és csupán azt látja, hogy ő valamiért más mint a többi, de nem érti miért.... szóval vannak itt gondok bőven, nem is kívánok erről többet írni, csupán az volt a szándékom, hogy ha egy kis időre is de rátereljem erre a sokak számára nem létező problémára, ami sajnos nagyon is valós.... talán sikerült is....

@benmar

benmar(szerző)2011. április 24. 13:23

élni sokkal könnyebb és egyszerűbb mint életben tartani.....

benmar(szerző)2011. április 24. 13:21

Amit én személy szerint végzek az nem is munka igazából... ahhoz képest meg főleg nem, amit az itt dolgozó tanárok, óvónők, gondozok, vagyis minden munkatársam, aki közvetve vagy közvetlenül áldozatos kétkezi munkát végez a sérült, fogyatékos gyermekek életének jobbátétele érdekében... a tisztellet és köszönet nekik és a hozzájuk hasonló összes jólelkű embernek jár, járna, csak az a bibi, hogy ezt nem minden esetben kapják meg, de nem is ez a lényeg, hiszen tudom, hogy nem az elismerésért (anyagi javak itt az alacsony jövedelmek miatt szóba sem kerülhetnek) dolgoznak, hiszen nem is várják, de tudom, hogy jól esik néha szembesülni néhány köszönő, tiszteletet kifejező szóval.... na ezek a nagybetűs EMBEREK... és természetesen, mint ahogy azt már írtam, az ÉDESANYÁK....

Kicsikinga2011. április 24. 13:11

''érti a csendnek is minden neszét: ''

Nagyon meghatott amit írtál, és teljes mértékben igazat adok Neked!
Gyönyörű munkádat csak olyan nagyszerű szívvel, és lélekkel lehet - érdemes- végezni,mint, amilyennel Te bírsz!

piroska712011. április 24. 12:56

Kedves Balázs!Nagyon meghatottak soraid és versed!Elolvastam a hozzászólások között,azt is amit írtál magadról!Tudnod kell,hogy én személy szerint nagyon felnézek a hozzád hasonló jó emberekre! Mindenképpen többet értek számomra soraid,mint egy szappanopera!Gratulálok versedhez szeretettel:Piroska(10)

gaboragota2011. április 24. 12:45

Nagyon emberi, megható vers. Gratulálok!

benmar(szerző)2011. április 24. 12:43

Mégegyszer köszi mindenkinek!

rildi2011. április 24. 11:35

Kedves Balázs! Megindító és gyönyörű a versed, a hozzáfűzött magyarázat pedig egyszerűen szívszorító. Munkám során én is kapcsolatban (ha nem is közvetlenül) állok halmozottan sérült gyermekekkel, árvákkal is, és családban élőkkel is, átérzem mindennapjaik tragikumát és valóban önámító színjátéknak tartom, hogy az afrikai gyermekeken segítünk, amíg a szomszéd utcában élő Down-kóros kisgyerkről elfordítjuk a pillantásunkat, a ValóVilágnak nagyobb figyelmet szentelve. Köszönöm, hogy olvashattalak!
Őszinte tisztelettel és szeretettel kívánok boldog ünnepeket! Ildi

helszlo2011. április 24. 11:03

Kedves Balázs! Versed szép, a hozzá fűzött magyarázat nélkül is. És ez így van rendjén! Gratulálok! (7)

benmar(szerző)2011. április 24. 10:44

Határozott meggyőződésem, hogy nem csupán jól hangzó prédikátori frázis az, hogy amit adunk, azt valamilyen formában előbb vagy utóbb, de visszakapjuk..........

benmar(szerző)2011. április 24. 10:25

HK! minden olvasónak! Annnyit szeretnék csupán hozzáfűzni, hogy ezt a verset, illetve a korábbi másik két rész folytatását, azért írtam, mert egy halmozottan sérült, fogyatékos ám számomra ugyanúgy kedves gyermekek oktatási intézményében ( ahol dolgozom) felkértek egy nem átlagos anyáknapi vers megírására, ami tükrözi azt a többletet az anyák részéről, amelyet csak kevesen érzékelnek a külvilágban, de gondolom nem kell mondanom, miért írom ezt a kegyetlen élet által tolókocsiba kényszerített gyermekek édesanyáikról, mert nékik az átlagos fel-alá rohangászó csemeték ünnepi műsora nem megszokott, sőt szívszorító látvány volna valószínüleg, ezért próbáltam elkerülni az átlagos, másnak természetesnek vett anyáknapi gyermek-zsivajt ábrázoló képeket, viszont szerettem volna kicsit érzékeltetni azt, hogy kimondva vagy kimondatlanul is, de ezek a sérült gyermeküket, oly gyakran egyedül nevelő édesanyák, sokkal nagyobb köszönetet, odafigyelést és tiszteletet érdemelnének a környezetüktől, mint amit meglátásom szerint kapnak jelenleg közvetlen egészségesnek mondott környezetüktől, és az őket néha nem segíteni, hanem elrejteni próbáló államtól... az anyáknapja számukra ugyanolyan nehéz embert próbáló nap, mint a többi... hát kérek mindenkit, ha máskor nem is legalább az anyáknapján próbáljatok meg sokkal jobban odafigyelni rájuk, illetve segíteni a környezetetekben minden lehetséges módon, akár egy mosoly, egy jó szó erejéig a fogyatékos-sérült gyermeküket elfogadó, nevelő, egy életen át értük küzdő, értük élő édesanyákat, szülöket.... legalább próbálja meg az az ''egészséges'' ember is ugyanolyan értékes , teljes gyermekként, emberként kezelni, elfogadni fogyatékkal élő gyermekeinket embertársainkat, aki talán kicsit félve, megkülönböztető diszkriminációval közeledett eddig a tolókocsiban látott, vagy netán autista gyermekekhez, emberekhez, hiszen ki tudja mi zajlik egy-egy sérült gyermek, felnőtt lelkivilágában a saját keserű nehéz sorsát látván, hiszen nem tudja elmondani, csupán néha a tekintetük árul el mindent annak, aki már mert szembenézni egyenrangú társként ezekkel a gyermekekkel, emberekkel... kérek mindenkit ne nehezítsük meg ezeknek az embereknek, gyermekeknek, anyáknak, szülőknek vagy mindazoknak akik hatalmas áldozattal is de vállalják, felvállalják, valamint maguknak érzik a fogyatékos emberek sorsát azzal, hogy nem figyelünk rájuk, vagy tudomást sem veszünk róluk.. amiről nem beszélünk az nem biztos, hogy nincs is... én ezzel a verssel próbáltam szemléltetni a sérült gyermeküket nevelő családok nehéz sorsát, valamint tiszteletemet szeretném kifejezni az őket nevelő és nem eldobó édesanyák iránt.... azt gondolom testközelből megtapasztalva vannak még hiányosságaink nem kis számmal ezen a téren..... persze tisztában vagyok vele, hogy az éhező afrikai gyermekek is megérdemlik a figyelmet és segítséget, de azt gondolom, hogy amíg kicsi kis hazánkban egyetlen egy gyermek is segítség nélkül marad, addíg az imént említett távolli országbéli probléma csak másodlagos kellene, hogy legyen!!!!!!!!!!!!

kicsit hosszúra sikeredett, de talán mégsem vett el annyi időt, mint például egy ValóVilág összefoglaló, vagy egy szappanopera aktuális részének a végignézése!:-)

Ennyit szerettem volna ''csupán'' leírni! mindenkinek megköszönve a megtisztelő figyelmét:
@benmar / Szabó Balázs

Csuti7292011. április 24. 10:01

Már a blogodban is kifejeztem csodálatom, de itt és most sem mulaszthatom el: Meseszép!
Szeretettel gratulálok!
Csuti

versike2011. április 24. 09:16

Nagyon szép,

könnyed és mégis megvan a témához illő, méltó súlya.... csak gratulálni tudok hozzá!

mezeimarianna2011. április 24. 06:47

Gratulálok!!Gyönyörűen írtad meg...

kterezia2011. április 24. 06:25

Talán az összes közt a legszebb.

emonye2011. április 23. 23:59

Oly gyönyörű...

fabijoe2011. április 23. 22:33

Ez nagyszerű vers!

19542011. április 23. 21:06

Gratulálok, nagyon szép! Piroska

Törölt tag2011. április 23. 20:48

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom