Szerző

Géczi Kinga

Életkor: 37 év
Népszerűség: 51 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1829 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. április 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Géczi Kinga

Panna versek I.

Vidám, huncut kisleány
Ez a Panni, úgy biz ám!
Virágos rét közepén
Libben, táncol könnyedén.
Hajában egy szép piros
Virág lebeg, oly csinos!
Kergeti a pilléket,
S hangosan énekelget.
Szeme csillog, és fürgén
Szaladgál a rét füvén;
Bukfencezik, hempereg,
Vadpónik után ered;
Domboldalon legurul,
Arcocskája kipirul.
A kék patak vizében
Mint egy kis tündér, éppen
Nagyot csobban - elmerül,
S hangot hall maga körül:
- Vízitündér én vagyok,
Szememben az ég ragyog!
Ruhám vízililiom,
Születtem egy hullámon.
- Gyönyörű ez a világ!
Hallgatom a muzsikát,
Ez a patak zenéje:
Gyere velem, testvérke -
Játsszunk együtt egy kicsit!
Panka felnevet - jó itt -,
S izgatott hangon mondja:
- Veled megyek bárhova!
Körbe-körbe ugrálnak,
Vidáman fogócskáznak,
Lengő nádon hintáznak,
Csigaházba bebújnak,
Megcsodálnak sok színes,
Fürge halacskát, fényes
Igazgyöngyöt, mit visz a
Víz ringatva, és tiszta
Ezüst színű homokot,
Virágfürtből harangot,
S versenyeznek, ki úszik
Előbb el a szikláig.
Fenn a víz úgy kavarog,
Gyűrűznek fehér habok,
S hűvös esti szellő kél...
Így szól a vízitündér:
- Nézd, a Hold fürdik éppen
A kék patak vizében!
Most már lassan mennünk kell,
Kis testvérkém, gyere el
Máskor is majd játszani!
- Boldogan! - kiált Panni.
Most egymást megölelik,
S Panka suttog valamit:
"Meseszép volt ez a nap!"
- Jöjj, mindig visszavárlak! -
Mondja a vízitündér.
- Nézd csak, itt egy falevél,
Véle betakarózom,
És majd rólad álmodom;
Elszunnyadok mostan én
Gyöngykagylóhéj legmélyén...
Jön egy hullám s felkapja
Pankát, és kisodorja
A kék patak partjára,
Hol a papája várja.
- Hol jártál, kincsem? Mesélj!
Hívtalak, s nem feleltél.
- Ó, ha én azt elmondom! -
Kacsint Panka -, te nagyon
Csodálkozni fogsz azon.
- Otthon majd meghallgatom!
- Most haza kell indulnunk,
Harmatos már alattunk
A rét füve, s hallod? Szól
A kis harang távolról!
Szelíd hívó szavukra
Összesereglik mind a
Csacsi és ló, bárányka...
- Mondd csak, melyik hátára
Akarsz felülni Pankám?
- A csacsira, apukám!
- Nem is, inkább tudod mit?
Kitaláltam valamit:
Apa, most azt akarom,
Te vigyél a hátadon!
Felkapja a hátára
Kislányát a papája,
És indulnak, hogy haza
Érjenek vacsorára.
Hűvös szellő fújdogál,
Tücskök békés dala száll,
Integet a bodzaág,
Elcsendesül a világ.
Pannácskát anyukája
Kinn a ház előtt várja,
S odafut hozzá, mikor
Meglátja. - Szívem, hát hol
Jártatok? Hiszen olyan
Üde, jó illatod van,
Mint a rétnek! - Gyere be
A házba, friss tejecske
Vár reád, és kalácsot
Sütött anya, meglátod!
Megy is Panka, berohan
A házba, és boldogan
Eszi a meleg, puha
Kalácsot, mit anyuka
Olyan finomra csinál...
De a szája be nem áll
Közben a kis Panninak:
Csacsog mindent, ami csak
Kedvére van - hogy a Hold
Kerekebb, mint tegnap volt,
És hogy a gerlice pár
Építi a fészkét már.
- Ma én mesélek neked -
Mondja Panni, és nevet.
Anya is kacag nagyot:
- Hű, de kíváncsi vagyok!
- Tessék, itt a friss, meleg
Tejecske, idd szépen meg.
A bögrén egy kiscica
Van, nyakában masnija.
Fogja a bögrét Panni,
De felugrik; szaladni
Van most kedve - hopplá hopp,
Kapjatok el, ha tudtok!
Kilötyög a tej fele,
Míg körbefutkos vele.
Buksi kutyus leszökken
A sámliról - hisz ő sem
Maradhat ki a jóból! -
Most már vígan ott lohol
Panni mögött; s oly csudás
Jókedvük van, zeng a ház!
Kintről anya kiált be:
- Kész a fürdővizecske!
Gyere pancsolj egy nagyot!
Fut már Panni. - Itt vagyok!
Betottyan a jó meleg
Vízbe, s közben csicsereg:
- Azt a halacskát kérem,
Átúszik a tengeren,
És tündér lesz belőle!
- Itt van, dobd be a vízbe!
- S nézd csak, ott jönnek a kis
Pelyhes libák, kacsák is -
Teszi hozzá anyuka.
Ez lesz ám a jó móka!
Miután anya kimegy,
Fröcsköli a sok vizet,
S lemerül, szája tátva,
Nagy vidáman azt játssza,
Hogy ő most a hableány,
S lebeg hullámok hátán.
Jó nagyokat lubickol,
S közben teli torokból
Énekel egy dalocskát.
- Kiáztak már a kacsák
S a kislibák a vízben?
- Kérdi anyu. - Ó, még nem,
Dehogy áztak! Hiszen csak
Úszni még most tanulnak!
- Nahát, milyen ügyesek! -
Mondja anyu. - Hamar meg
Is tanulnak mind úszni.
De mi van, ha aludni
Akarnak most már lassan?
- A szemük még nyitva van -
Mondja nevető szemmel
A kis Panni. Így felel
Anyuka: hát az lehet,
De a Napocska lement
Már az égen, s feljött a
Gömbölyű szép Holdacska.
- Én ismerek egy manót,
Küldhet egy kicsi hajót,
Amire felszállnak a
Kiskacsák, és éjszaka
Ott szépen aludhatnak.
- Jó! És össze is bújnak,
Ahogy veled én szoktam? -
Kérdi Panni. - Biztosan,
Hiszen nagyon álmosak.
Gyere kicsim, fogózz csak
Meg a nyakamban, hopp, így ni.
- Jaj de jó volt fürödni! -
Kiáltja Panka. S Aztán
Anya öltözteti ám:
"Bujj-bujj egyik kezecske,
Bujj-bujj másik kezecske,
Kukucs kicsi szemecske,
Kinn is már a fejecske!"
Kis tündérkéjét anyja
Az ölébe fölkapja,
Ágyacskájához viszi,
Ottan szépen leteszi,
És jól betakargatja.
Azután meghallgatja,
Merre járt Panka, hol volt,
S milyen csudákat látott.
Anya is bebújik a
Megvetett puha ágyba,
És magához öleli
Csillagocskáját - így ni.
A nyitott ablakon át
Édes virág illatát
Hozza a szél, s susogva
Lágyan megcirógatja
Az álmoska kis Panna
Arcát, mint édesanya.
- Bújjál ide kicsikém,
Álmodat vigyázom én;
Tyúkanyó a csibéit
Szárnyával így védi kint.
Alusznak már a kertben
A kis nyuszik is csendben,
S a méhecskét ringatja
Egy csöpp kis virágocska.
- Hajtsd ide kis fejedet,
Angyalka legyen veled,
Amíg alszol kicsikém.
- Puszit is adok most én,
Hogy szebbet álmodj, s reggel
Jókedvűen ébredj fel.
- Csicsíja kis babája,
Kertem legszebb virága.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


GKinga(szerző)2011. november 9. 23:22

Köszönöm, Beluga!
Gyerekek között jobban jön az ihlet is, most sajnos egy ideje nem tudok kijutni hozzájuk... Idôm is van elég, meg annyi kis pénzem is, de annak ellenére, hogy a gyerekek imádnak, és én is ôket, mégis vannak ott olyanok, nevelôk, akik ellenem dolgoznak. És így nehéz...
Nagyon remélem, hogy most Karácsony felé újból találkozhatom a gyerekekkel!

Törölt tag2011. november 8. 16:54

Törölt hozzászólás.

emonye2011. április 25. 23:45

Hű, ezt nem volt semmi olvasni!
Bájos vers, de túl hosszú volt...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom