Szerző
Vers

A verset eddig 364 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. április 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Pásztor Vivien

Magány

Odakint tombol a szél, az eső mossa a parkot,
idebent szívem vadul kalapál, s könnyem lepi az arcom.
Mi ez az érzés, mi rám tör hirtelen,
mi ez a kép, mi bántja szívemet?
A múlt árnya tétován rám kacsint,
s a sok pici mozaik egybeolvad megint.
Mi az, mi van itt legbelül?
Hallok egy régi dalt, s énem elmerül.
Mikor azt hiszed kitörölhetsz mindent,
jön valami, mi még megtörhet itt bent.
Telnek napok, múlnak évek,
lelked húrjai csak addig élnek,
míg a szikra ott van benne,
lapul, s vár a kegyelemre.
Boldognak tűnsz,
de a lelkedben sok az űr.
Mint piciny pók hálója,
úgy szövi be életed a bánat fonala.
S a hálón az esőcseppek,
a te könnyeid, csak erősebbek.
Fáj a pillanat,
Megszűnik minden, magad maradsz...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2013. október 20. 08:51

remek a gondolatsorod és nagyon jól végigmentél rajta...
Jó élmény volt, hogy olvashattam.-
Szeretettel gratulálok: jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom