Vándor
Eltévedt a vándor, nem talál haza,
Nem tudja, hogy nincs is otthona.
Minden délibábot elszántan követ,
Mert hiszi, hogy történhet csoda.
Elhiszi az Angyaloknak szálló énekét,
Elhiszi a Varázslónak szép ígéretét,
De a szíve közben egyre-egyre fogy,
S már csak néha látja a napot.
Szürke házfalak közt sűrű ködben jár,
És a társa már csak a magány,
Elfogyott a lelke, szétosztotta rég,
A helyén csak néhány sebhely ég.
És amikor szólítja a rettegett Halál,
A vándor csak annyit mond, hogy végre megtalál
Önként megyek hozzád, jobb lesz énnekem,
Itt fent nem volt úgysem életem.
2011. január 18.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
-jp-(szerző)2011. július 1. 15:51
A helyzet az, hogy nekem csak úgy jött ez a vers, szótagszámot nem ellenőriztem. Az is meglep, hogy van benne logika. Mindenesetre örülök, hogy tetszett és köszönöm a kritikát! Egyébként egy mosolygós és az élet kevésbé borús oldalát is látó vándor vagyok, aki csak néha szomorú. Ilyenkor a szomorúságot kiírom magamból. Ezért születtek a verseim. A szünet pont, feldobja a hozzászólásokat, köszönet érte! :)
fabijoe2011. június 30. 14:11
Elnézést a nagy szünetért! Véletlen volt.
fabijoe2011. június 30. 14:10
Tetszik a vers, de zavarnak az eltérő szótag számú, ezért változó ritmusú sorok, melyeknek ugyan van saját szabályosságuk:
11 9 11 9
13 13 11 9
11 9 11 9
13 13 11 9
A gyakori ritmusváltás azonban (számomra) zavaró: bár a sorok önmagukban szépen ritmizálta, egymásutániságuk helktikussá teszi a verset.
Az első versszak félrímeit a többi versszak páros rímei követik.
A vers Vándora maga a szerző (feltehetően), egésze borongós. Lehet, hogy nem délibábot kellene követni, hátha lehetne még itt 'fent' is élet.
-jp-(szerző)2011. május 9. 16:02
Köszönöm Jocc!
Törölt tag2011. május 6. 11:39
Törölt hozzászólás.