Szerző
Vers

A verset eddig 865 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. május 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Rózsahegyi Anita

Hang nélküli világ

Az utcán hatalmas tömeg
széttárt kezű, tátogó emberek
mind hozzám beszélnek,
mégsem értem őket.
Magam vagyok.

Arcomra kiül a félelem
Nem értem mi történik velem.
Bárhová nézek zaklatott arcok,
erőtlen, néma kiáltások.
Idegen vagyok.

Rémülettől eltorzult
emberek között bolyongva,
lassan megértem, hogy
egy hang nélküli világban
Egyedül vagyok.

2008. február 7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Moonspell2009. szeptember 12. 22:54

az érzés ismerős és van olyan is,amikor minden nagyon zajos.múltamból idéz a versed.
csak ezért nem jelölöm kedvencnek

Barlangvilag(szerző)2008. május 13. 23:00

Ez nagyon jól esett doni.

Köszönöm.

doni512008. május 13. 22:54

Költőnő a sokaságban

Látod ők azok, kik sanda szemmel néznek
Sunyin suttognak, a pénzről beszélnek
Mások meg semmiből, senkiből sem kérnek
Mert önmagukhoz embert soha nem mérnek

Amazok égnek, nekik a többiek szépek
Mondják a Földön csak jók s boldogok élnek
A többiek szegények, szerények, félnek
És közülük sokan már nem is remélnek

De Te ne félj, soha nem leszel magányos

Barlangvilag(szerző)2008. május 10. 22:31

Kedves sodrelap!

Ez a vers egy érzés, ami belőlem jött ugyan, de nem én vagyok. Remélem, ha már sikerült feltennem az összes versemet lesz módomban megmutatnom neked, hogy valójában milyen vagyok. Köszönöm a hozzámszólást. Szép estét Neked.
Üdv: Anita

Barlangvilag(szerző)2008. május 8. 22:00

Kedves sodrelap!

Emésztgesd csak. :) Egy versnek nem feltétlenül kell ''tetszeni'' ahhoz, hogy megérintsen. Megtalálja lelkünknek piciny zugát, ami emlékszik az érzésre. Mindannyian átéltük már az egyedül vagyok a világban érzést, ki rövidebb ki hosszabb időre. Néha sok ember között tudunk a legmagányosabbak lenni. Néha pedig egy ember képes kitölteni az életünket. Az első versemet tizenévesen írtam, sokáig őrizgettem őket anélkül, hogy bárkinek megmutattam volna. Majd évekig nem írtam egyetlen verset sem. Pár hete folyamatosan tudnék írni. :) Boldoggá tesz, hogy a verseim újabb és újabb ''tulajdonosra'' találnak. Köszönöm a hozzámszólást.

Üdvözlettel: Anita

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom