Az éjszaka útjain
Magányosan járom az éjszaka útjait,
keresem szívem messze tűnt álmait,
de minden érdemem régen elfeledve,
minden érzelmem mélyen eltemetve.
Az út mentén megőszülnek a fák,
s az én szívem is őszbe öltözik át,
előttem az utat sűrű köd nyeli el
s egy örökös fájdalom újra átölel.
Összerogyva hiába nézek az égre,
elveszett életem minden reménye.
Szívem percek alatt darabokra szakadt,
s az őszi szél szerelmesen megsimogat.
Életem minden álma tört szívembe zárva
s az éjszakák rongyos útjait járva
keresem igazán az én valódi hazám,
hol a hajnal sohasem találhat rám...
Ózd, 2006. december
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!