Szerző
Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin

Életkor: 61 év
Népszerűség: 289 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2488 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Aranyosi Ervin

A két nagyszájú veréb

Talán egyszer,
talán régen,
talán éppen egy mesében,
élt egy veréb, persze szürke
- ki a levet összeszűrte,
egy verébbel, aki látott,
éjszaka is napvilágot.
Vagy nem látta,
vagy csak mondta,
- állította az a ronda,
- hogy felszállt a magas égig,
s a sasok is azt beszélik,
- "elrepült a nap felett!"

Mert egy templom fura tornyán,
- hol kereszt még sose volt tán -
bizony egy nap ragyogott!
A hiú erről gagyogott,
vagy csiripelt saját nyelvén,
- kis medál volt tollas mellén, -
ami nem tett egyebet,
dicsérte a verebet.

Nos a két nagyszájú hős,
- pici volt, s nem ijedős -
egy szép napon megbeszélték,
- mert a cél a legfőbb érték, -
hogy szárnyaik erejével,
akarattal és nagy hévvel,
ha nem is a messzi égről,
de a templomnak tetejéről
legurítják a napot.

Ötletüket tett követte,
s a gyanútlan napfelkelte
mikor rájuk kacsintott,
furcsa látványt láthatott:
Tollazatuk felborzolták,
bögyüket degeszre fújták,
s pöffeszkedve keltek útra,
fel a magas torony csúcsra,
- lelökni azt a napot.

Ám a felkelőnap fénye,
szikrát szórt a négy szemébe,
a két orvul támadónak,
a két rosszat akarónak.
Elvakítva mit se láttak,
egymás karjaiba szálltak,
ám így nem tudtak repülni,
fogságukból menekülni.
Minél jobban kapaszkodtak,
annál gyorsabban zuhantak.
Hamarosan földet érnek,
s véget ér két röpke élet.
Ám de látta ezt az isten,
kigondolta hogy segítsen,
a hullóknak utat mutat,
így találták el a kutat.
Templomkertben kútba estek,
becsobbantak a kis testek,
egymás szárnyát eleresztve,
kerek nagy szemet meresztve,
kászálódnak ki a vízből,
egyik csuklik, másik prüszköl.
Alább hagy a büszkeségük.
örüljünk, hogy nem lett végük.

A mesének tanulsága,
kinek túl erős a vágya,
bármily magasra elérhet.
Ám, de attól óvlak téged,
- hiúságod, fösvénységed,
nagyra vágyásod vezessen.
Nem úszták volna ezek sem
meg a dölyfös, kalandjukat,
ha nem lelik meg a kutat...

2011. április 18. - A vers társszerzője Hódos Rózsa.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


haaszi2011. május 3. 17:45

Aranyos, tanulságos mese!

purzsasattila2011. május 3. 12:57

Jó kis tanmese! Gratula!
Egyetlen megjegyzést engedj meg: én Istent nagy betűvel írnám.
Mindettől függetlenül, tetszett! :)
Üdv.
Attila

kterezia2011. május 3. 11:46

Nagyon jó!

puszatila2011. május 3. 11:37

Ez a versed is elnyerte tetszésemet s vittem magammal. Üdv. Jutka

gota2011. május 3. 06:32

Most is tetszett.El is vittem magammal.
Köszönöm.
Ágota

fabijoe2011. május 2. 23:40

Ha szavalod (mondod) nem tudod elkerülni:
''sasasok is azt beszélik''
Jó kis tanmese.

Edeke2011. május 2. 18:29

Nagyon nehéz jó gyerekverset írni! Szerintem Neked sikerült!

helszlo2011. május 2. 18:21

Kedves, tanulságos mesédhez gratulálok!
Laci (1)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom