Tükröm...
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Létezésed mikor kértem?
Vagy tán mégis. Én akartam!
Ostobán magamba martam,
És beléd is, Tükörképem!
Hazudtam - hazudtál nékem...
Lehet, egyszer összetörlek,
Halálosan meggyötörlek,
Üvegedet széjjelzúzva!
Szilánkod bevág a húsba;
Nem leszek több: saját véred,
Önnön, törött tükörképed.
2011. január 17.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Csepanyi(szerző)2011. június 4. 22:37
Köszönöm.
mezeimarianna2011. május 7. 04:59
ne változtass meg szeress olyannak amilyen vagyok...bocsi ez jött:))Gratulálok!!!
Livi842011. május 6. 16:51
Ütős ez a tükör, ha törne
és ha nem, hát az se baj,
de jaj ez a vers öröme,
hogy vajon a tükröt töröm-e
vagy magam?
Jó vers, nagyon jó, tetszik is!
Oszi2011. május 6. 16:24
...''Nem leszek több: saját véred,
Önnön, törött tükörképed. ''
Mély mondanivaló és mennyire igaz...
Szerintem egy nagy költő ''veszett meg'' benned:-)