Változó-kor
Nagyot koppanó kiáltás volt könnyem,
Lelkem kopár és sivár talaján - feküdtem.
Magam fölé néztem, tested reszketett,
Pilláidból pillangóid szórták belém lelkedet.
Néhány kósza lépés a semmiből a fény felé,
S már úton voltunk közösen, százfelé.
Az álmok vágyai, s vágyak álmai fogadtak,
Még őrzöm ezeket, bár új érzések fogannak.
De kialudhat-e lelkem tüze? - Elmélázok,
Már megint csak azon a kopár földön járok.
Holnap talán más fölé fogsz Kedvesem görnyedni,
És tán én is mással fogom könnyeim itatni.
Koravén korok tehetetlen kattogása,
Fiatal lénynek újkor, - habár jókor - vágya.
2011. május
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Raem(szerző)2013. november 25. 22:19
Köszönöm :)
Callypso2013. november 17. 16:28
Nagyon tetszik!
Gratulálok!
Kek_lang2011. június 28. 16:21
jó lett. gratulálok:)
Raem(szerző)2011. május 23. 12:24
Hátha tud még valami újat mutatni az élet... már kezdem megunni :D:D
kapocsi.ancsa2011. május 19. 05:22
Az élet folyton változik..
Tetszett a versed.
Szió