Szerző

Toóth Krisztina

Életkor: 30 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 904 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Toóth Krisztina

Elmúlás

A Múlt mindent felemészt.
Ami marad, mindössze az Emlék...
Nem állíthatjuk meg az Időt,
Nem marasztalhatjuk az Elmenőt.

A könny, tüzes, forró,
Kegyetlenül rohanva végigfolyó:
Képtelen vagy visszafojtani,
S ajkadon a diadalittast elfogadni.

Csendben, tétlen nézed, ahogy a Tűz,
az emésztő, halhatatlan Tűz martaléka lesz minden.
Minden, ha szeretted, ha kívántad.
Akár váratlanul jött, vagy ha már vártad.

Most némán, egyesek szipogva ülnek,
S az emlékek hirtelen feltörnek.
Csodaszép mosolya, kedves szeme,
S a vágy, bár csupán aludni menne! ...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2011. május 18. 04:50

sajnálom...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom