Szerző
Vers

A verset eddig 1585 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Kovács D. Gábor

Hernyéky László és Bárhely Katóka

Egyszer élt régibe, e honi világban,
Egy egyszerű parasztember apró kis házában.
Ott hol az erdők, körbe-körbe érnek,
Hol gombát is kaszálni lehet, erdőben meg réten.

Derék paraszt legény ő, dolgos, szerény fajta,
Melybül sok terem a falusi udvarba.
Kezibe kaszával, vállán villa, grábla,
Így megy ő délcegen, vágni a határba.

A nap már magasan jár, mire ő végezék,
Homlokán is rendesen, patakzik a dér.
Árnyékban heverészik, Buksi hű kutyája,
Ki mindig elkíséri, gazdáját munkába.

No gyere Buksi kutyám, menjünk bé hamar,
A munka megvan már, lesz ebből majd kazal!
Odabenn vár Katóka, meleg jó ebéddel,
Lesz rétes meg hűs bor, Lenti-hegyi bőven!

Mikor László bé ér, a takaros házához,
Kapuban a postás legény, így szólon hozzája.
Hej László uram, izenetet hoztam,
A föladó helyén Vilmost olvastam!

Nézi, nézi László, mi lehet benne,
Hisz már évek teltek, hogy nem hallott felőle.
Öccse réges-régen volt, hogy úgy döntött,
Elhagyja a falut, városba költözött.

Városnak is ám a legnagyobbikába,
Hol terem munka bőviben, az író palántáknak.
Nem szerette ő sosem a falusi létet,
Inkább heverészett és nézett mezőt, rétet.

Szájába szalma vót, görbén megtekerve,
Kezében a lant szólt, olyan művészféle.
Úgy látta ő, mint tehetséges fajta,
Nem lehet jó sora a paraszt udvarba.

Szedte hát batyuját, a vetésnek idején,
Városba tovaállt, csak maga úgy hegykén.
Fütyült a világra, lelkében zene szólt,
Felcsapta kalapját, betette az ajtót.

Vetések forogtak, kalászok dőltek,
Tán tíz éve is már, hogy nem hallottak felőle.
Nézi László az írást, mi van jó öccsével,
Merre fújta a szél, mi lett vajon belőle?

Azt írja néki, ékes szép betűkkel,
Hogy holnap delibe, megtér ő ebédre.
Ej vakarja fejét, gyors ez a hír, véli,
Tán valami baj van, vagy kölcsön kell néki?

Esztendők múltak, hogy hírét sem hallották,
Most meg csak hirtelen, betoppan ő, hozzánk?
No sebaj, hisz jó testvér, amolyan Hernyéky fajta,
Neki mindig van helye a paraszt udvarba.

Drága jó Katinkám, édes jó galambom,
Öcsémtől jött e hír, holnapra itt vagyon.
Készítsd el ő néki, a díszes szobát,
Húzd fel az ágyneműt, ünnepit, szaporán.

Nyesd el a jószágnak, levesbe a nyakát,
Had lássa testvérem mi itt a hű szokás.
Ünnepet ülünk itt, holnap, vasárnap,
A legszebb terítőt tedd fel, a kockásat.

Másnap nagy várás volt, delet üt az óra,
Egy autó megállott, odakünn a kapuba.
Nem volt ám akármily, hanem nemes fajta,
Cilinderes ember nyitott ajtót rajta.

Kiszállék az ember, méltóságos díszben,
Ilyet csak nálunk, maga a bíró engedhet meg.
Hej drága jó bátyám, de jó hogy látlak,
Kiált neki Vilmos a kapuból bátran.

Szervusz drága öcsém, mi szél hozott erre,
Oly régen már, hogy hírét sem hallottuk felőled!
Ne is kérdezz semmit, megjártam bűnt, poklot,
Míg nem egyszer csak szerencsém felragyogott.

Na gyere bé bátran, nemes drága testvér,
Ne állj a kapuba, hisz már kész az ebéd.
Nyílik a fa kapu, Vilmos belép rajta,
Derék Katókát, látja az udvarba.

Isten hozott Vilmos, szól előre Ő onnan,
Jó hogy egészségben, látunk nálunk újra.
Készen az ebéd már, gyere az asztalhoz vélünk,
Tedd le a kalapod, ruhádat ott szérün.

Vilmos leteríti pamlagra kaftánját,
Asztalhoz ülvén várván az áldást.
Isten hozott testvér, újra itthon nálunk,
Köszönti őt László, az atyai házban.

Köszönöm a sok jót, drága paraszt testvér,
Örömöm látni, a gazdag asztalt megterítve.
Megkóstolja a sok jót, felderülnek emlékek,
Olyan melyet még egykor, anyjuk mellett ettek.
Hasam már telve vagyon kiváló étkekkel,
Szomjamat oltottam nemesi borvizekkel.
Hej László bátyám, kümennék én egyet,
Had lássam meg végre, odakünn a fődet.

Menjünk drága testvér, örömest tova,
Majd megmutatom néked, hogy gyarapszik apánk java.
Vilmos hasát tolva, előre irányzott,
Szemét meglegelteté a gyönyörű tájon.
Három tábla búza, erős büszke szára és kalásza,
Mint derék paraszt legény, úgy áll a határba.
Amott a tehenek, vígan legelésznek,
Amolyan szürkéből tizenhárom lészen.
Odabent a csűrbe, kakas, tikok, sorba,
Oly sokan vannak, fél órát olvassa.

Drága kedves bátyám, én elégedett lészen,
Annyi itt a jószág, mint csillag az égen.
Büszke vagyok én rád, nemes paraszt testvér,
Te apánk javainak, hű gazdája lettél.

Anyánk óva intett, minket a bajtól,
Tartsuk távol magunkat, a hazug csalóktól.
Lám derék testvér, néked ez sikerült,
Kezeid alatt ez a föld felderült.

Nekem sorsom úgy ládd, másképp írták ott fenn,
Nagy urakkal parolázva, áldott meg az Isten.
Gyere te hű testvérem, kélj útra vélem,
Megmutatom néked, életem hogy élem.

Másnap mikor nap kél, kakas kukorékol,
Jó reggelt kívánva ébreszti fel Vilmost.
Készen áll az asztal, van pakolva sok jó,
Riska tehéntől friss tej és fehér kenyér, omlós.

Hasít belőle Vilmos, vagy két karéjjal nyomban,
Hegyibe vajat ken, és a szilvóriummal kíséri útra.
Mint a jó urak, leteszi a villáját,
Megtörli a bajuszát, elvégezvén dolgát.

Na hát paraszt testvérem, hű asszonya kérlek,
Ereszd el egy napra, hozzám drága férjed.
Megmutatnám néki, hogy megy dógom odafenn,
Az a városi élet, hogy miért jobb énnékem.
Kapu előtt már, a kocsi előállva várakozék,
Hogy a két testvért, a városba vigyék.

Isten kísérje utatok, a nagyvárosba Vilmos,
Vigyázz a Lacimra, kinek szívét hordom.
Ne vidd a leányok lámpásos házához,
A mi családunkat, ne érje ily nagy átok.
Te meg Lacim kérlek, bagu gyerek ne légy,
Kerüld az urakat, szádra rossz szót ne végy!

Na jól van már asszony, elég a sok szóbul,
Add a kockás ingem, indulunk mi nyombu.
A kocsi elő állt, már künt várakozék,
Pakoljunk bé húst, tojást bőviben, hogy abból hiány ne legyék.
A parasztoknál így vagyon ez, a nagykönyvbe megírva,
Ha vendéget látnak, bővibe bocsátják el az útra.

Ment a kocsi zakatolt, a heted hét határon,
A nap már leáldozóban volt, amikor egy háznál megállott.
Te jó Isten Mária, László mivégre kiáltott,
Ezek mekkora kajibák, melyeket itten látok!
Tetejük égig ér, fokla vagy tíz lészen,
Hát hány szekér fa kell ide, kifűteni télen?

Itt lennénk bátyám, a ház, ahol állunk,
Itt bérelem magamnak, piciny kis lakásom.
Ez az én otthonom, hol téged fogadlak,
Asszonyom sincsen, ki estére alád fészket rak.

Itt lakom én egymagam, e ház legfelső fokán,
Hogy mindennap lássam, a kanyargó vén Dunát.
Ábrándos szemem, azon melengetem,
Nékem itt így vagyon, teljes az életem.

Ej kedves jó öcsém, miféle élet ez,
Hol az emberek lelke már rég elveszett?
Nédd azt a sok népet, akik rohannak, de Isten tudja hova,
Fel s alá járkálnak, csak cél nélkül tova.

Menjünk bátyám amoda, le a térre sétáljunk,
Testem már gémberedve és lábam is elfásult.
A két testvér lemegy, Vilmos előadja,
Milyen itt az élet, s a várost megmutatja.

Este aztán mennek, fényes fogadásra,
Hol szegény László szeme, csak ámul, meg bámul.
Mennyi furcsa ember, a sok női némber mind kikenve,
Egyszerű parasztembernek nincs itten jó helye.

Mire aztán tovább állnak, a Duna parton elsétálnak,
Mennek-mennek, mendegélnek, közben hosszan beszélgetnek.
Ahogy érnek haza felé, hozzájuk szól néhány legény,
Hé öreg, "sirály" a "csukád"! Harsan egyik közülük ám.

Nézi László az eget, vizet, Sirály, Csuka, merre lehet?
Röhög rajta a sok suhanc, kiknek szíve zord kőbül van.
László jószívű és jámbor ember, nem törődik a balga nemmel,
Szíve lészen bús szomorú, hisz látja a jövőt, mely sanyarú!

Vilmos öcsém drága testvér, oly nagyon én hazamennék,
Láttam ezt a csuda várost, melyből egy nap is elég nekem.
Gyors és hangos itten minden, nem ez való énnékem,
Otthon vár a csend a réten, a meleg otthon, feleségem.

László másnap vonatra száll, hogy lássa végre szép otthonát,
Otthon várja már Kató leány, szép veretes Pejkó lován,
Az ég aztán megnyílott, egy derűs szép hajnalon,
A két szív elköltözött, oda hol várták őket nagyon.
Fenyves erdő közepében, egy kis dombnak tetejében,
László, Kató mellett és kéz a kézben,
Nyugszanak ők az örök békében.

Nagyszüleim emlékére.

2011. május

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


beartoys(szerző)2011. május 23. 07:11

Kedves Marianna!

Köszönöm szépen!

mezeimarianna2011. május 19. 04:52

gatulálok!!!

beartoys(szerző)2011. május 16. 21:25

Kedves László!
Köszönöm elismerő szavaid. Sajnos a verstani hibák tájékozatlanságomat mutatják, amit igyekszek tanulással javítani. A többi belőlem jött és legfőképp az érzéseimre hagyatkozva, ahogy szeretném tenni a jövőben is. Örülök hogy tetszett.Köszönöm! Gábor

helszlo2011. május 16. 20:38

Kedves Gábor! Csodálatos, megemlékezésedet Nagyszüleidről, nagy érdeklődéssel olvastam végig. Versed tele van verstani hibákkal, ugyanakkor olyan gyönyörű, hogy a hatása alatt vagyok, és nagyon örülök, hogy nem hagytam ki! Gratulálok!
Laci (1)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom