Szerző
Bakonyi Nikolett

Bakonyi Nikolett

Életkor: 27 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 680 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

cseroky, 1 láthatatlan tagunk

Bakonyi Nikolett

Szeretlek

Mint boldog kisfiú, elveszett játékára,
úgy találtál rám, s bezárt szívem kulcsára.
Izzott körülöttünk minden, már égett a tűz,
felpattant egy szikra, mi sok gondot elűz.

Az érzés mit táplálsz bennem, édes, mint a méz,
szorosan összefonódik két fiatal kéz.
S keserű is, mert az egyik kéz olykor elgyengül,
S a másik is, hisz ilyenkor nagy harcra kényszerül.

Nagy harcra, miben bár gyenge, nem adja fel,
Hisz a főnyeremény nem más, csak Te leszel.
Mi lesz a történetünk következő része?
Csak rajtunk áll, mi lesz e románc vége.

Ami nekem biztos, neked az csak talán,
Vajon mit oszt a sors, mit látunk egymás lapján?!
Sétálok emlékeimben, hol sok szépet látok,
Mi erőt ad a küzdésre, míg rád várok.

Szeretném, ha szeretnél, s végre tiéd lennék,
Erre vágyik testem, lelkem, ez az, mit szeretnék.
Bízom benned, és soha el nem feledlek,
Mi mást mondhatnék még, csak annyit, hogy SZERETLEK!

Páromnak, akit nagyon szeretek...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom