Szerző
Pataki Glica

Pataki Glica

Életkor: 64 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 712 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Pataki Glica

A Vadvirág harca

A világnak születtem egy kora-tavaszi éjszakán,
S a csillagos égről reám mosolyodott a holdvilág.
Ölelő karjaiban lágyan ringatott az esti, hűs szellő,
Bölcsőmnél altatót énekelt egy aranyos kismadár.

Nagyon lassan érkezett a fénylő sugaraival a reggel,
Sok-sok hegyen átbucskázott, mire engem meglelt.
Ámultam-bámultam nagyokat, amikor azt láttam,
Hogy egy szürke szikla zugába szorult be a lábam.

Forgolódtam én jobbra is, balra is - kiutat kerestem,
Ó, de nehezen értettem meg, hogy virágnak születtem:
Csodálatos dolog a messzi távolban felhőket látni,
Fekete, víg madarak játszanak, s a fehérség elnyeli.

A hideg, éjszakák ellen a vállamon a szőrmés kabát,
Ha fölzúg a tölgyes erdő és hópihékkel játszik a szél.
Ide is hallom, amint lent a réten dalol a sok kismadár:
Itt a virágos tavasz, jaj de jó, s a nyomában oson a nyár.

Észak felől vihar támad, lekaszálja fönn a fenyőfákat,
Roppan, reccsen a vastag ág, darabokra hull a holdvilág.
Jajgat muflon, sír az őz, a szarvas vágtázva menekül,
A Tél Fejedelem egy búcsúkeringőre még megpördült.

Reggel a döbbenet terült szét a puha hóval takart tájon,
A csillogó havon dermedve hevertek a holt fenyőfaágak.
A madárkák torkába fagyott a tegnapi tavaszváró dallam,
Amerre a bánatos napsugár elvonult, fájó könnyek hulltak.

A vadvirágok a hegyen nem adták könnyen az életüket,
Szegény árvák fejük búbjára húzták a szőrmés kabátkát.
Szabadságnak nagy ára van, ott, fenn a kopasz hegytetőn,
Vállalni az ismeretlen holnapot, azzal együtt, ahogy jő.

A halovány rózsaszín szoknyácskám, hamarost kékre vált,
Nékem soha nem jön el a nyár, hiába öltöznek föl a fák.
Irigység nem lakozik a szívemben - mosolygós a lelkem,
Sok gyönyörűt láttam, amíg Leánykökörcsinként éltem.

Magamnak születtem egykor, egy szép tavaszi éjszakán,
A csillagos egekből ma nem mosolyodott le Holdvilág.
Fáradt karjaiban lágyan ringatott, simogatott az esti szél,
Síromnál búcsút énekelt egy fekete tollruhás kismadár.

2010. április

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


PGKata(szerző)2011. május 20. 06:34

I.P.S-Köszönöm, hogy Figyelsz rám. Nem pályázom költői babérokra, ez a szép gondolat igy jelent meg, és vált láthatóvá.

Törölt tag2011. május 20. 05:30

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom