Szerző

Bognár István

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 631 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Bognár István

Belső tájkép

Oly szép kint az idő, bent mégis komor a táj
Bőröm nap simítja, belül az Elmúlás jár
Körbenéz csendesen, majd kalapját emeli
Mélyen meghajolva a Fájdalmat tiszteli

A Fájdalom nem áll fel, tovább ül lelkemen
Könnycseppek csillannak, szürke szemeiben
A távolból búsan szemléli a Magány
Miért nem lép közelebb számára is talány

Jön a Csalódás is, nagy súlyos léptekkel
Önmagában hordozott gyötrő fényképekkel
Mutatná azokat a Reménytelenségnek
De annak szemei a semmibe révednek

Odalép a Bánat és a képekre tekint
Újra át él mindent majd összeomlik megint
A Keserűség nyújtja segítő kezeit
De félúton megtörten egy utolsót legyint

Itt vannak hát mind, de nem szólnak egy szót sem
Csak némán körbeállják megsebzett szívem
Jéghidegen hulló könnyeik kopognak
Egy utolsó néma szonettet játszanak.

2011. május 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Silmarille2012. március 10. 20:22

uhh..ez most nagyon elkapott..szomorú-szép..nagyon jól megfogalmaztad..

Harsanyi2012. január 11. 15:49

Gyönyörű.Szépek a versei. Gratulálok!

igne902012. január 6. 09:39

Valami hasonlót érzek most én is, nem tudtam volna így megfogalmazni...Gyönyörű! :)

Cultus(szerző)2011. május 28. 13:25

Köszönöm mindenkinek a kedves és építő jellegű hozzászólását.

István

EDY2011. május 27. 22:15

szomorú és szép
szeretettel olvastalak

fabijoe2011. május 25. 20:39

Nekem némileg rokokónak tűnik ez a sok allegória. Mintha egy Rafaelo festményt néznék, amin a nagy betűvel jelzett ''érzemények'' emberi alakban ülnek, állnak, jönnek és távolodnak.
Ezt a cím is megerősíti: a belső tájkép valójában egy szavakkal festett allegorikus festmény, a XVI-XVII századi síremlékek stílusában, mindazonáltal igen egységes és élvezhető stílusban: következetesen rokokó.
Gratulálok.

rildi2011. május 25. 08:51

Kedves István, szomorú képet festetteél belső tájaidról. Tudod, reménytelenség nincs, csak ha feladjuk - minden éjszakát fény követ! Kívánom, hogy találjon rád a fény, gyógyító melegével, óvó szeretetével árassza el bánattól átjárt szívedet.
Szeretettel gratulálok versedhez: Ildi

Törölt tag2011. május 24. 21:53

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2011. május 21. 08:08

szép vers...az utolsó sorod megfordítanám így:némán játszanak egy utolsó szonettet.

marakod2011. május 20. 15:50

szerintem az átél egy szó. /utolsó előtti versszak/
Első olvasatra szomorúnak tűnik, de ha jobban belegondolok, a magány távol van a bánat összeomlik, az egész szomorú társaság pedig végnapjait éli, s talán a seb is begyógyul....

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom