Szerző
Kolozsvári Zita

Kolozsvári Zita

Életkor: 47 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 507 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Kolozsvári Zita

Közös misztérium

Azt írtad: hiányzol.
Vágyad elér hozzám,
pedig messze vagy tőlem.
Egyedül élek, nem ismerem
a budai társasházak átsurranó
húsleves illatát, papírsárkányt
küldök a fuvallatra, egoista
képzelgéseimmel teleírt
papíron megélt szerelmünket.
Nem múlhat el, színt vallottunk
az újjászületésre, mindketten,
levélben csupán, nem csókok közt.
Mégis egymás karjaiban fekszünk,
tanítjuk egymást. Az éjszakának
különös hangjai vannak,
mindegyiknek más, rossz lenne
örökké firtatni, bevallani, hogy
az összes kinti nesz, törés,
vonyítás is része ennek a hangzásnak.
Egymás nagy kalandjai vagyunk,
te az én, én a te utazásod,
esthajnalcsillagunk ki lenne,
vakon hagyatkozzunk egymásra
vagy feletted ragyog már valaki,
akit el kell fogadnom?
Összefutó higanycseppek
vagyunk, verítékezem, ölem
harmatos gyöngyökkel teli,
neked is nedves tested, pedig
csak képzeletben ölelkeztünk.
S még ezt se mondtuk ki egymásnak.
Örülünk, hisz most azt érezzük,
közös a misztérium.

Egyedül fekszünk ágyba, s ha
mellénk dől valaki, akkor is
egymásra gondolunk, mint két
kihaló állat a csordából.

S hiába matat kezed más
ölében, rohamaidat nedves
pára és édes puha vattacukor
vagy puncsos nyalóka követeli,
miközben én aranyhal számmal
tapadok valakire, kopoltyút képzek
magamnak, bőrön át lélegzek,
hogy a bódulatot elérjem,
s befogadni tudjam a farkat.
Tojáshéjként törik össze ölem,
lágy hullámokban bocsátom
ki főnix madaramat, sivítva,
érzem, boldog vagyok.
Tudom, hogy most azt gondolod,
kínozlak, hogy végre kibökjem
mit akarok. Eláruljuk egymást,
s közben fellációd van.
Csak ezt akartam súgni a
füledbe: begerjedt mentális
vurlicer vagyok, te hajtod a
kart, benzin nélkül suhanunk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2011. május 25. 20:27

érdekes képeket vetítettél:))Tetszett:)

Miza(szerző)2011. május 23. 13:35

Imre, 2008-ban írtam. Mindig azok a legjobbak, amik a valóságot tükrözik.

1943sedimre.2011. május 23. 13:08

Kedves Zita!
Jó és erős vers ez! Tőled szokatllan a terjedelem és az első, második szakasz stilusa -bár kifogás nem emelhető- sem igazán Mizás -vagy az, csak én nem ismerem még ezen oldalad- de vitathatatlanul jó! A tökéletesen eredeti, Mízás harmadik rész -a nyitó ''s'' elhagyásával önálló vers is lehetne- csúcs! Nagyon vág!
Örömmel olvastlak: Imre

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom