Duna-parton
Kiültem a Duna-partra,
Ne legyek olyan egyedül,
Szívem szomorúság hajtja,
Valami mardos legbelül.
Mögöttem József Attila...
Bronz gyomra többé nem korog,
Régen volt, hogy kézen fogva
Elvezették az angyalok.
Tűnődve mégis kimondom:
(Hiszen minek is hallgatok)
Vajon nekem lesz-e szobrom,
Hogyha majd egyszer meghalok?
2008. június 29.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szalaikincses2011. november 1. 07:49
S vajon... n e k i lesz-e?...
Mygan2011. június 11. 08:55
:)
Csepanyi(szerző)2011. május 29. 20:29
Köszönöm.
EDY2011. május 28. 21:44
gratulálok,mire lenne jó?
mezeimarianna2011. május 28. 02:27
jó kérdés...ki tudja..mindenesetre dallamosan írtad meg,gratulálok!!!
Livi842011. május 25. 15:43
Ha így haladsz, akkor sanszos leszel egy szoborra, meg néhány érettségi tételre is...ki tudja, nekem tetszenek a verseid! Gratulálok!
Kicsikinga2011. május 25. 12:18
Minden lehetséges! Mi olvasunk Téged, Te írjál, a többit majd meglátod...
gota2011. május 25. 10:36
Feltételezem költői a kérdés?
Amúgy meg, csak hajrá!
Gratulálok.
Ágota