Szerző

Takács Éva

Életkor: 29 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 692 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. május 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Takács Éva

Fogd meg a kezem

Fogd meg a kezem, félek.
Vajon mit érzek, mikor
kihuny szememnek kéke?
Lámpásként világoló fénye...
Ezer és ezer emlékképek
suhannak át fejemen.
Az kell nekem, a régi életem.
Elhibázott lépések, jöjjetek,
hadd javítom ki köztetek
sorsfordító hibáim, keserű
imáim. Ó, ifjúságom,
hol vagy már? Az életem tovaszállt,
elment mellettem.
Nem szóltam utána, csak integettem.

Fogd meg a kezem, félek.
Vajon mit érzek, mikor
végleg el kell engedjelek?
Sírsz-e majd? Keresselek-e
ablakom alatt? Merre mindig
utad haladt. Kicsiny falum
hozzád mindig hazatértem,
benned él reményem.
Ismerem minden szegletét e
tájnak, kiknek lakói mind
hazavártak.

Nézz rám. Látod? Már nem félek,
mert tudom, az emlékek
szívedben tovább élnek.
S ha bánat gyötör jussak eszedbe,
hogy volt egy öregember, ki
azt mesélte egyszer, mindig
tudni kell nevetni. S ha le jár
az idő, méltósággal búcsút venni.

2011. május 19.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


EDY2011. május 25. 21:03

de nehéz is,a versed nagyon szép

Kicsikinga2011. május 25. 12:24

Sírok...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom