Páncsics Roland

Jelentés a Délvidékről

Észak-Szerbia, "Bácsország".
Épp a barátságot ápolják
határtalanul az ifjak,
új- meg új témákra nyitnak
ékes-magyar nyelven,
köröttem a kertben;
néha asztalra csapnak a lelkes-kezek,
én meg a Jelen-be feledkezek.

Bácska Topolya, Vajdaság.
Hígítgatták, faragták,
de hiába! Én is (most is) odajárok,
tanulni egy kis magyarságot.

Éjjel a csend terelget két dalt:
balról szerbet, jobbról magyart.
E két dallam eggyé kalapál
Te Dél-Bácska - Észak-Balkán!

Délvidék. Kedves nafta-szagban
üldögélek, a kertben maradtam,
az éjjeli Hold hűvösen súgja:
barátokra leltél újra.

Hajnalban a termőföldre térdelek,
tenyeremben a nedves-föld illat-fergeteg;
felállok, megszédülök, forogni kezd a táj,
és sóhajomtól hullámzásba lendül
a sok-millió búzaszál.