Szerző
Meszesán Vivien

Meszesán Vivien

Életkor: 27 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 893 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. május 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Meszesán Vivien

Tulajdonom...

Mesélek valamit mi nyomja a lelkem,
Amit egyáltalán nem könnyű elfelednem...
Van sok emlék, mi beleégett már az agyadba,
Hiszel még a mesékben, pedig tudod, hogy nem szabadna,
Élném az életem boldogan, hogyha engednéd rég.

Van egy álmom, melyet, ha akarok, újra álmodok este,
És nem találom meg, a valóságban csak bolyongok keresve,
Hátha megtalálom, ez éltet, ebben reménykedve
Élek és várom, hátha megtalálom boldogságom.
Bizony élném az életem boldogan, hogyha engednéd rég.

Van egy szerelem, ami mély, egy szempár, ami megragad,
Egy érzés, amit érzek, hogy örökre megmarad.
A szerelem mit iránta érzek, bizonyos pillanatnyi érzések.
Megragadtak bennem a szép közös emlékek.
Élném az életem boldogan, hogyha engednéd rég.

Van egy név, amit nem felejtek el már soha,
Amit nem pusztít el többé az idő ostroma.
És a tűz mi érte ég, igen érzések miket iránta csak én érzek,
Vagy pedig a gyönyörű életképek, mik a fejemben helyet kérnek.
Élném az életem boldogan, hogyha engednéd rég.

Van mikor sokszor megszenvedek, mert nem látom szemében a fényt,
De akkor is mellette maradok, és bízok, várom a reményt.
Hátha felcsillog majd egyszer szemében a fény, és újra láthatom,
Hogy csak értem él, és nem kell neki más, most még csak várhatom.
Élném az életem boldogan, hogyha engednéd rég...

Van egy barátság, amit ha akar is, de könnyen nem fúj el a szél,
Bizony régi, de van sok emlék, ami örökre bennem él.
A harag ami néha megjelenik, de idővel elfeledik...
Mint a nap, reggel világos de estére besötétedik.
Élném az életem boldogan, ha hagynátok rég.

Van sok ember aki rideg, és nem hisz már a jóban,
Van, aki reménykedik, és csak él a nyomorban
Hisz többé mást már nem tehet,
Jóságot, életet pénzért könnyen nem vehet.
Élném az életem boldogan hogyha engednék.

Átmeneti állapot a harag, hogy most nem törődsz velem, és amit ezért érzek,
De tudom, hogy szeretlek téged, még ha belülről néha ezért én is vérzek.
És köszönöm, hogy vagy, kérlek, soha ne menj el édesem,
Ne feledd el sosem, hogy mindörökké te vagy az életem.
Most élhetem végre veled az életem.

2008. május 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom