Szerző

Pogány Géza

Életkor: 39 év
Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 696 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. június 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Pogány Géza

Világvége után...

Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.

Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.

Holt lelkek bolyongnak elveszve céltalan,
segítséget kérnék, de senki nem hallja szavam.
Ez az a hely hol özvegyek zokognak,
ablakaikon éjjelente meggyötört lelkek kopognak.

Mellettem egy védtelen gyermeket temetnek,
halkan hozzá papok imát rebegnek.
Hozzátartozói hullatnak fájdalmas könnyeket,
gyászolnak egy értelmetlen halált halt gyermeket.

Álmaik most mind porba hullik,
fájdalmuk soha el nem múlik.
Fekete fátylakat himbál a szél,
itt lassan minden a végéhez ér.

Körülnézek, mindenfelé temetők húzódnak végtelen,
lassan úrrá lesz rajtam a félelem.
Félhomály van, a Nap nem kel fel többé sohasem,
örökre tél borul ránk, lemondtak rólunk odafenn.

Lassan hulló hideg, szúrós eső mossa arcom,
térdre borulok, fejemet a földre hajtom.
Rádöbbentem, mind mit igaznak hittem, tévedtem,
kómában feküdtem és most öntudatra ébredtem.

Pusztulás és káosz uralkodik mindenen...
Hiába fohászkodnánk: Ne hagyj el Istenem!
Az angyalok nem hullatnak több könnyet értünk,
beteljesedett a végítélet, amitől annyira féltünk.

Ellent mondtunk annak mit diktál a józan ész,
civilizációnk és létünk lassan feledésbe vész.
Ember alkotta és ember pusztítja el,
nagyvárosaink most mind romokban hever.

Ellentétes nézeteinktől felborult a rend,
a háború hangját elnyomta a csend.
Kínzóan üres csend, mely fojtogatja lelkünk,
hibáink miatt milliókat kell eltemetnünk.

Civilizációnk romjain kell végre békét lelnünk,
még egy esélyt kaptunk, hogy mindent újra kezdjünk.
Ajándék ez annak reményében, hogy megértjük végre,
fajunk fennmaradásának, túlélésünknek egyetlen záloga: A béke.

Sárvár, 2004. szeptember 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


icebreaker(szerző)2011. június 28. 18:25

de még mennyire hogy fáj...

Misa2011. június 28. 10:18

Marmint a versed mondanivalojara gondolok.

Misa2011. június 28. 10:17

Erre mondhatnank azt, hogy ''faj az igazsag''!

icebreaker(szerző)2011. június 11. 12:55

Köszönöm de nem szeretném ha javítanátok a hibát én is észrevettem de azok akik ismernek engem már tudják én ilyen vagyok. Azok akik olvassák a weblapomon a munkáimat lassan már 500 felé tart a számuk azok tudják nagyon sokszor írok úgy ha úton vagyok valahol vagy lehetetlen helyeken papírfecnikre, telefonba vagy ami éppen a kezembe akad de, kétszer soha nem ülök neki egy versnek általában elsőre be szoktam fejezni...
Ezt a művemet akkor írtam mikor még katona voltam és egy nyitott tetejű katonai terepjáróval robogtunk át Sárvár városán.
Ölemben egy halom fecni amit lobogtatott a szél valahogy nem is lepődök meg azon ha vétettem hibákat inkább azon, hogy csak ilyen keveset... :)
Ettől a hibától is szép számomra az emlék meg ez a vers azért köszönöm az észrevételeket.

icebreaker(szerző)2011. június 11. 12:42

Üdv mindenkinek.

A sor nem helyes és egyetértek az észrevétellel.

Amúgy köszönöm nagyon kedves dolog volt az írójától ugyanis aki rámutat a másik hibáira az csak jó szándékú ember lehet ebből látszik. hogy foglalkozik a másikkal egyáltalán nem sértő sőt kedves megjegyzés, kritika volt ezért kérlek titeket ezen ne veszekedjetek mert igaza van Zsoltnak.

meszeletra2011. június 9. 11:16

Sajnos nincs igazad, kedves puszatila!
Ha a birtokos főnév esetében úgy a birtokos, mint maga a birtok többes számban van, úgy a hozzá tartozó igét is többes számba kell tenni!
Helyesen tehát: Álmaik most mind porba hullnak.
Ha viszont csak a birtokos többes számú, a birtok nem, úgy az ige egyes számban marad.
Ennek értelmében a rá következő sor helyes: ''fájdalmuk soha el nem múlik.''
Tehát még a sorvégi összecsengés kedvéért sem maradhat ebben a formában, ha nyelvtanilag kifogásolható.
Ezt a publikáló moderátornak észre kellett volna vennie!
Ha kéred, kijavítom - de ezt már természetesen a szerzőnek mondom.

Marie_Marel2011. június 9. 08:36

Kedves puszatila!

Zsoltnak bizony igaza van:
''Álmaik most mind porba hullik''

Álmaik most mind a porba hullnak - ez bizony így lenne helyes.

Barátsággal: Marie

puszatila2011. június 9. 07:52

MeszZsolt olvasd el még egyszer, szinkronban van minden sora. Ragozással nincs probléma. 4. versszak folytatása az ötödik, ha a kettőt figyelmesen olvasod rájössz mondanivalójára.

Gratulálok, vittem magammal. Üdv. Jutka

MeszZsolt2011. június 3. 09:24

Időnként a hideg futkosott a hátamon. Valóban kemény vers, de az utolsó versszak feloldja a vers ridegségét. Én úgy érzem a vers igazi csattanója az utolsó sorban van, ahol egyetlen szóval leírja hogyan is kéne élnünk. Ez a szó pedig a ''béke''. Egyetlen apró kritikus észrevételem van a verssel szemben. Kár hogy a 5. versszak első sorában, ami imigyen hagzik ''Álmaik most mind porba hullik'' az egyes és többes szám nincs szinkronban. Kár érte.

Hullocsillag2011. június 2. 21:25

Kemény vers. De jó!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom