Szerző
Vers

A verset eddig 892 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. május 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Rózsahegyi Anita

Én és a magány

Míg önmagamnak
talány vagyok
magányom utamon
hű társként kísérni fog.

Reggelente álmaim
kapuján kilépve
a világban testem
céltalanul imbolyog.

Miközben saját
ketrecemben képzelt
ellenségemmel harcolok
önmagam árnyéka vagyok.

Börtönöm ajtaja nyitva áll
mégsem mozdulok.
Kiáltanék, de nem tudok.
Rémült lelkem háborog.

Mögöttem emberek
üvöltenek:
Kelj fel! Itt az idő,
menned kell!

Abban a pillanatban, amikor
börtönöm ajtaján kattant a zár
örökre szövetséget kötöttünk
én és a magány.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Barlangvilag(szerző)2008. november 3. 10:47

Kedves Peti!

Nincs mit megköszönnöd nekem. Egy ''elkészült'' vers sohasem az íróé, hanem azoké, akik magukénak érzik.
''Vidd a tiéd!''
Őszinte szeretettel adom Neked. Boldogsággal tölt el, ha a versem sorai közt találtál egy kis darabot magadból.

Üdvözlettel: Anita

gybpeti2008. november 2. 10:04

Kedves Anita!

''Reggelente álmaim
kapuján kilépve
a világban testem
céltalanul imbolyog.''

Köszönöm ezeket a sorokat!

Baráti üdvözlettel: Peti

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom