Szerző

Sári Szabolcs

Életkor: 33 év
Népszerűség: 63 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 378 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. június 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Sári Szabolcs

A szeretet stigmája

Köztünk él az ezüstlándzsa, mi Krisztus szívébe vájt,
Acélhegyén csillanó fénnyel elnyelvén a homályt,
Melleket metsz fel, bordákat tép, szíveket hasít szét,
Remény-testű reményérzeteket szórván szerteszét,
Füstölő szegélyű sebet ejtve, égetve lelket,
Mint éhező sav éget minden feloldható fémet,
Korbáccsal kínozva az emberi érzelemszférát,
Átadván kezébe a vérző fájdalom-stafétát,
S kacag a kegyetlen lándzsa, sebezvén az életet,
Ám rút hatalma nem él, csak tiszavirág-életet,
A seb beheged, a vérzés eláll, a könny felszárad,
A forradás centrumából mennybéli napfény árad,
A sebhelyből feltámad a kósza remény imája,
S a halálból megszületik a szeretet stigmája,
Élj hát szeretettel, míglen élheted az életet,
Kerülj bánatot, haragot, ne kövess vak végzetet,
Hallgass a szívedre, a stigmád bélyege vezessen,
S ne hagyd, hogy érző életed értelmetlen elvesszen.
S ha már nem hallod szólni a szeretet békés szavát,
Kívánj az álmos reménynek egy végső jóéjszakát..!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2011. június 5. 00:32

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom