Szerző
Vers

A verset eddig 4756 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. június 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Takács Péter (1989)

Nagyszüleim emlékére!

Régen volt már, a nyár mikor udvarotokon játszottam
Sokat jelentő emlék, mely visszatér még álmomban.
Nem tudtam még akkor mit jelent, hogy vagytok.

Csak most döbbenek rá, mikor mindnyájan itt hagytok.
Hiányoztok, hiányzik kedves mosolyotok és a szeretetetek,
amelytől a kihalt táj is kivirágzott, megelevenedett.
Most jövök csak rá, mennyire fáj
A nagyszülők által hátrahagyott, nyomasztó magány.

Mint szilaj fák a tűző naptól,
Úgy óvtátok családotokat minden bajtól.
S majd, ha az én fámról is lehull, az utolsó szirom
Remélem, hogy találkozunk, a túloldalon.

2010. május 13.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kicsikinga2011. június 7. 16:56

Nagyon kedves megemlékezés!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom