Szerző
Pataki Glica

Pataki Glica

Életkor: 64 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 610 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. június 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Pataki Glica

Gondolat csókja

Április volt, amikor ott először megláttalak,
A mólón bolyongtál fáradtan, magányosan.
Ezüst csillámait szórta szét a lenyugvó Nap
És Te benne mendegéltél szótlan, hallgatag.

Nézted a lustán mozgó vizet, s a fakó, kék eget,
S a szoborkormoránt, a semmittevő madarat.
Hallgattad a föltámadt, nyughatatlan, hűs szelet,
S arra bolyongott a hajókürtök fájós üzenete.

Holtak lelke újra éled előtted, s benne a múlt,
S a sirályok most is gyászukban siránkoznak.
A tengerek sötét mélyére merülve alá az álmok
Odavesztek; csillagoktól ragyogó holdvilágok.

Másnap ismét a mólóra hozott, láttam arcodat,
Szemedben a csalódás apró könnye csillogott.
Fájt a szíved, fájt az álom, hogy Őt nem leled,
S a hajnalnak közeledtével a szerelem is odalett.

Ne legyél szomorú, hiszen új reményt hoztam,
Nézd a fölkelő Napot, a tenger vizét aranyozza!
Fehér fátyolként lejtőznek, szállnak a sirályok, s
A tenger zöld vizéből születnek játszó hullámok.

Ne zárd be sértődötten búsuló szívednek ajtaját,
Engedd be a vándort, ki vidáman, dalolva arra jár!
Ne büntesd őt oktalan, hisz ellened nem vétkezett,
Kedves szavakkal vadvirág csokrot nyújt elébed.

Érzem, amint oldódik testednek rideg feszültsége,
Lassan Te is észreveszed varázslatos jelenlétem.
Szemed tükrében születnek különös, szép fények,
S az illatos gyöngyvirágcsokrot érinted gyöngéden.

A lassan életre kelt Gondolatot szívedhez engedted,
Oltalmazó, erős karoddal gyönge vállamat átölelted.
Valami bolondosat, kedves szavakat a fülembe súgtál,
Egy perzselő, szerelmes csókot a nyakamon hagytál.

A mai naptól párban leskelődünk a viharvert padon,
Ám zenét hallunk a kőfalaknak csapódó hullámokból.
Villámok gyújtják föl a tengert, föl szállnak a Lelkek,
S az égi felhők földig hajolva táncba hívják a tengert.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


bel_corma2011. október 3. 20:30

Szép verset írtál!

PGKata(szerző)2011. június 14. 06:41

Az újrakezdés reménye....a gondolat csókja. A holtak lelkén, át süt az ébredő Nap.
Köszönöm, hogy versem mellett meg pihentél.
Szeretettel:Glica

gota2011. június 13. 20:27

Gratulálok,remek sorok.
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom