Németh Péter

Védj, őrizz, szeress...

Fogd meg a kezem és vezess,
mert félek, hogy eltévednék.
Ha vétkeznék is, csak szeress,
mintha ártatlan gyermek lennék.

Közben a szíved mélyére rejts,
ahol engem senki sem bánthat,
mégis bárki megtalálhat,

de a kezem soha el ne ejtsd,
mert, mint a vízbe ejtett kő, ha elmerül,
olyan lennék én is egyedül.

Ezért mindig félts, óvjon két kezed;
védj, hisz törékeny vagyok akár egy váza;
védj, hisz védtelen vagyok nélküled
s őrizz, hogy ne vesszek az éjszakába...