Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 244 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1202 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. június 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (17)

Ross Satyr

Margit-híd

Nyúlós november, felhős, szürke ég,
korán köszönt be negyvennégy tele:
a vízcseppek közt apró hópihék
olvadnak el a földre érve le.
A fegyverdörgés nem jött még közel,
békét sugall a sürgő utcakép:
két darutollas egy férfit terel,
ki megszokásból egy ütemre lép.

A pesti ember szplínre hajlamos,
s e világlátás gyakran indokolt:
csak néha indult egy-egy villamos,
hát nem csoda, hogy mindig telve volt.
A Berlin téren hosszan álldogált,
mert felszállóból volt ott rengeteg,
majd meglódult a karcsú híd iránt,
felnyögtek mind a terhelt tengelyek.

A víg kalauz feszültséget old,
dühödt tömegben is békét fakaszt,
vicceket vetve arat pár mosolyt,
amíg a tömbről letép egy szakaszt:
"A Margitsziget száz csodája vár,
lesz tűzijáték, ingyenuszoda,
s ha kibírja e túlterhelt batár,
mind használhatják - érjünk csak oda!"

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2011. július 15. 11:28

István: Köszönöm a gratulációt. Egy állítólagos egyedi baleset precíz betekintést nyújtott a néhány hónap múltán tömegesen bekövetkező eseményekbe... Bizonyos oldalról szemlélve nincsen groteszkebb dolog, mint a háború; bármilyen háború.

stapi2011. július 15. 11:16

A rettenet napja... Gratulálok versedhez!

Ross(szerző)2011. július 1. 22:42

Anikó: Neked is megköszönöm, hogy a látogatáson és elolvasáson túl tovább is gondoltad a tartalmat és vetted a fáradságot a háttér megismerésére. Azt írod, hogy már a verset olvasva sejtettél valamiféle sorsszerű folytatást; ha így van, annak nagyon örülhetek, mert valóban szerettem volna úgy ''abbahagyni'' a történetet, hogy maradjon valami feszültség. Köszönöm a gratulációt.

nefelejcs2011. július 1. 22:34

Kedves Ross!
Bevallom, hogy nem ismertem a Margit-híd eme szomorú történetét, ezért utána néztem, hogy
mi történt pontosan. Borzasztó!
Sejtettem a versedet olvasva, hogy valami tragédia várható.
Nagyon életszerűen ábrázolod az eseményeket,
a várakozást a villamosra, a hangulatot, belehelyezve a novemberi télbe. Tovább nem akarok belegondolni a történetbe.
Gratulálok, szép Tőled, hogy megemlékeztél erről a tragikus eseményről.
Üdv.: Anikó

Ross(szerző)2011. június 30. 10:06

Zsuzsa: Természetesen én köszönöm, hogy nemcsak felkerestél és elolvastad a szöveget, de vetted a fáradságot és a hátterét is tisztáztad. Nagyon jól láttad meg, hogy elkerültem a fő esemény ''direkt'' ábrázolását, és ezzel egy kicsit az olvasó is társalkotóvá válhatott. A dícsérő szavaid a túlzás ellenére is jól esnek, köszönöm! :)

10082011. június 30. 09:59

Köszönöm Ross az élményt, amit versed nyújtott számomra és valóban vissza kellett fejtegetnem az értelmét, mivel történelmi ismereteim is eléggé megkoptak. Így inadekvát még sokkal félelmetesebb, mint ha direkt írtad volna meg, s persze sokkal művészibb is (Nagyon tudsz :))
Gratulálok! Zsuzsa (18)

Ross(szerző)2011. június 29. 18:00

Rika: Köszönöm, örülök, ha annak találod.

Rika2011. június 29. 17:36

Nagyszerű versedhez gratulálok.

Ross(szerző)2011. június 29. 11:23

Andika: Köszönöm, örülök, ha így látod.

andika05032011. június 28. 22:44

Annyira tudom szeretni ès tisztelni az olyan versìròkat, akik remekul ìrnak, de ennèl mèg jobban, akik komoly tèmàkat foglalnak ilyen nagyszeruen versbe! Gratulàlok hozzà! Andrea

Ross(szerző)2011. június 28. 10:01

Jocc: Köszönöm a gratulációt. Legelőször kellett volna említenem, de akkor most használom fel az alkalmat: ezt a verset kivételesen a blogomban lehetett először olvasni, de azt gondoltam, kibírja a nagyobb nyilvánosságot is.

Törölt tag2011. június 28. 00:09

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2011. június 27. 14:41

Fruzsi: Nem hiszem, hogy alapos okod lenne a szégyenkezésre, hacsak személyes veszteség nem ért egy, a családodhoz közeli ember révén. Szerencsére az emberi emlékezet képes úgy működni, hogy a rossz emlékekből csak az igazán nagy hatásúakat őrzi meg. Többek véleménye szerint ez a robbanás véletlen baleset volt, na persze... Csakhogy aláaknázva nem véletlenül volt a híd, és csak pár hónappal korábban repült a levegőbe, mint (szándékosan) a többi budapesti társa.

Ross(szerző)2011. június 27. 14:34

Szima: Köszönöm a megerősítést. Egyértelmű, hogy még sokáig a tanterv kötelező, sőt kiemelt részét fogják képezni a kizárólag csak nevek, dátumok, eseménysorok bebiflázására és kiokádására szolgáló tantárgyak; az irodalmon belül az írók, költők életrajza, az ének-zenén belül a zeneszerzők életrajza... Csak éppen élvezni nem tanítják meg sem a színházat, sem a verseket, sem a zenét. Miközben évente százezren nyilváníttatnak érettnek minimális vagy nulla pénzügyi ismerettel, minimális vagy nulla állampolgári ismerettel, plusz-mínusz zéró problémamegoldó képességgel. A versikékre én is emlékszem, akkoriban segítettek - ma már igazából kevésbé volna rájuk szükség.

zsomcike2011. június 27. 14:24

Kedves Ross!
''Animus meminisse horret''
A lelkem visszariad az emlékektől.

Nem gratulálok, hanem szégyenkezve megyek gyertyát gyújtani, mert novemberben nem tettem meg. Fruzsi

Törölt tag2011. június 27. 14:20

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2011. június 27. 13:53

Radmila: Köszönöm.

Kinga: Nem tudom, mi tartozik az elvárt ismeretek körébe; nekem például meg kellett néznem a hónapot, nehogy téves adatot írjak le.

Kicsikinga2011. június 27. 13:38

Illett volna tudnom, hogy mi is volt akkor az a ''beígért tűzijáték''!
Annak nagyon örülök, hogy továbbra is megdolgoztatod az agyat! Szerintem mindenki örül neki!

Golo2011. június 27. 13:20

Gratulálok. Radmila

Ross(szerző)2011. június 27. 10:53

Kinga: Nem a figyelmetlenséged az oka; szándékosan válogattam olyan szavakat (nagyjából az időpont, a helyszín, a tárgyak), amelyek csak áttételesen, halványan utalnak az igazi történésre. Lehetett volna direktebb módon is, de (tudom, önző szempont) jobban szórakoztat engem a szöveg megírása, ha elképzelem, hogy a majdani olvasónak egy kicsit vissza kell fejtenie a fonalat, hogy a szavak szintjéről eljusson a kiváltó gondolatig. Elárulom, hogy ezt a ''technikát'' még néhány további versben is alkalmazni fogom.

Kicsikinga2011. június 27. 10:41

Látod? Már megint elkalandozott az elmém, és nem figyelt jobban a dátumra!
Sajnos a ''tűzijáték'' is megtörtént, és az ''ingyenuszodába'' is sokan ''bemehettek''!
Rettenetes!

Ross(szerző)2011. június 27. 09:34

Sanzsan: Üdvözlet, kedves rági látogató! Köszönöm az értékelésedet és nagyon biztatlak, hogy bizony írd meg a nagyapád történetét (akinek keresztneve az általad leírtakból kikövetkeztethető). A saját szemszögedből, saját stílusodban, esetleg a főszereplő szavaival megírva egy további oldalról világítaná meg annak a napnak egy másféle vonatkozását.

Ross(szerző)2011. június 27. 09:04

Marianna, Balázs: Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett.

Ross(szerző)2011. június 27. 09:03

Szima: Amikor először találkoztam azzal, hogy a történelem egy tantárgy a többi között, még nem tűnt fel a gondolat alapvető képtelensége - a gyerek mindent elfogad. Józanabb ésszel már úgy gondolom, hogy más tantárgyak részben logikát fejlesztő céljával szemben ez a tárgy a memóriát fejleszti és mint ilyen, haszna lehet. Nem távolítanám el az iskolákból, mert a történetek jók és hasznosak, de hogy osztályzatok és vizsga... Tudom persze, hogy ez a nézetem különösen ma nem lehet túl divatos.

Sanzsan2011. június 27. 08:50

Kedves Ross!
Bennem is mostanában merült fel a gondolat, hogy írjak egy verset erről a napról, persze a Te versed után fel kell kötni a gatyám... Tudod, az én drága nagyapám akkor ott volt, futott a villamos után - de nem érte el... Ez volt az ő névnapi ajándéka. A tűzijáték és az ingyen uszoda hátborzongató, bár a fiatalok talán nem értik, miért. Nagyon-nagyon megrendített a versed!

szurkevirag2011. június 27. 06:53

Pazar!

mezeimarianna2011. június 27. 03:19

gratulálok!!!!

Törölt tag2011. június 26. 22:56

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2011. június 26. 20:31

Kinga: Az adott szituációban én valóban csak arra gondoltam, hogy egy villamosjegyet tép le a kalauz, de érteni vélem, hogy másodlagos jelentése is lehet. Érdekes a másik gondolatod is; nem igazán tudom, útba esett volna-e az a fegyintézet, de ez már úgyis csak utólagos találgatás lenne.

Ross(szerző)2011. június 26. 20:28

Boglárka: Köszönöm. Ezek szerint Te is egyfajta filmként élted át az írottakat; azt hiszem, ha erről nem is, de magáról a fő eseményről van néhány kockányi dokumentumfilm.

Kicsikinga2011. június 26. 19:43

Valójában megrendítő volt nekem, és elindította a fantáziámat!
''amíg a tömbről letép egy szakaszt: ''
Itt természetesen nem a szakasz-jegyre gondoltam. A másik kotnyeles gondolatom az volt, hogy odaértek, ami szintén Margit nevet viselt, de nem a sziget volt, hanem a fegyház.

Törölt tag2011. június 26. 19:12

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2011. június 26. 18:55

Laci: Köszönöm. Igen, ezekre a képekre akár még rá is mondható, hogy ''kedves életkép'', bár az oszág területén folyt már a háború. Semmi nem jelezte előre, hogy pár perc múlva mi fog történni.

helszlo2011. június 26. 18:02

Nagyon kedves ''történelmi életkép''! Szokás szerint nagyszerű írás!
Üdv:Laci (7)

Ross(szerző)2011. június 26. 15:37

Irén: Köszönöm az értékelést. Valóban, sokszor csak később, visszagondolva lesznek a dolgok emlékezetessé. Az utalással is részben igazad van, fel is merült a pontosítás lehetősége, csak hát éppen az a ''baj'', hogy a pontos dátum egy másik évben egészen más jelentést hordoz. Azért így is sikerült behatárolni a szomorú eseményt.

haaszi2011. június 26. 14:54

Remek vers, ismét.
Az emlékezetes dolgokat is mindig banálisak előzik meg. És sokszor csak jóval később tudatosul, hogy az a dolog nem felejthető.
Kár, hogy nincs utalás nov. 4.-re. Csak sejthető, hogy történt valami azzal a villamossal, nyilván akkor robbantották fel a hidat, és így nem érhetett célba. De nem olyan közismert ez a dátum, az utalás segített volna.

Ross(szerző)2011. június 26. 14:49

Ágota: Nagyon találó közelítés, erree agy még nem is gondoltam; újra kell olvasnom ebből a szemszögből.

gota2011. június 26. 14:45

Nekem, egy werkfilm.

Ross(szerző)2011. június 26. 14:40

Kinga: Köszönöm. Olyasmit szerettem volna bemutatni, hogy az élet minden pozitív és negatív csúcspontját éppen olyan banális történések előzik meg, mint a banális történéseket.

Kicsikinga2011. június 26. 14:32

Szomorú, és mégis nagyon szép a versed!
Egy gyönyörű hommage, sajnos sok mártírnak, amikor is eltévedt az a batár...

Ross(szerző)2011. június 26. 13:20

Imre: Úgy van pontosan, ahogyan írod. Köszönöm a gratulációt.

1943sedimre.2011. június 26. 13:04

Jó versben a töténelem egy pillanata! Történelmi fénykép,korhű hangulattal. Grat. Imre

Ross(szerző)2011. június 26. 12:45

Edina: Köszi, ránk fér, mert ez a nap itt nálunk elég hűvöskés... Neked is szép napot. :)

EDY2011. június 26. 12:29

..csak a tollam szerette volna odaérkeztetni , de a színeim azé a napé...
Neked viszont szép napot:)

Ross(szerző)2011. június 26. 12:23

Edina: Természetesen jól gondolod: arról a napról van szó.

Ross(szerző)2011. június 26. 12:16

Elena: Köszönöm az értékelő szavaidat, örülök, hogy ez a valóban szép és a maga nemében speciális mérnöki alkotás a kedvenc tárgyaid közé tartozik. A tanulmányaid során majd esetleg szóba kerül (vagy nem), hogy a híd ''életében'' voltak keserű pillanatok is; ezek egyikét előzi meg néhány perccel az itt leírt békés kép.

EDY2011. június 26. 12:15

A kérdést még válaszod előtt feltettem magamnak,
nov.4? mert akkor nagyon sokan máshova érkeztek...

EDY2011. június 26. 12:12

Van mögötte konkrét esemény Ross?

Ross(szerző)2011. június 26. 12:09

Edina: Nagyon érdekes és színes gondolatokat sziporkáztatsz, nyilván a szöveg kapcsán. Hát persze, rímes játéknak indult a dolog - ki gondolta volna, hogy a batár, amely mindig betartotta a menetrendet, ezúttal nem ér oda?

elena152011. június 26. 12:03

Kedves Ross

A víg kalauz feszültséget old,
dühödt tömegben is békét fakaszt,
vicceket vetve arat pár mosolyt,
amíg a tömbről letép egy szakaszt:
''A Margitsziget száz csodája vár,
lesz tűzijáték, ingyenuszoda,
s ha kibírja e túlterhelt batár,
mind használhatják - érjünk csak oda!''

A versed csodásan van felépítve.Gratulálok hozzá.A Margit-híd a kedvenc hidam ezért is tetszik nagyon.Komoly és mégis elgondolkodtató a versed.Tetszik a halál és az élet gondolata meg ellentéte.A téma tetszik.A régi időkről írják a legszebb verseket.Én úgy gondolom,hogy megint kiválót alkottál.

EDY2011. június 26. 11:53

rímes-furcsa játék
fekete-fehér -bálkék
pirosra szinezett határ
kibírja a batár...
odaér

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom