Napon Ferenc

Frankhitel

Barátom, mire kisnyugdíjas leszel,
elhitették-e már veled: tőzsdézni kell?
Ha akarsz, ha nem, már úgy is teszed;
Gondoskodik róla kedves frankhiteled.

Oly ragaszkodó, mint egy hű eb,
mogorva és vén, kövér, pöfeteg,
s hízik, kerekedik, s nyög is mivel
kisgömböcként országot nyel el.

Ej, ej, mekkora szája lett, ki
gondolta volna akkor, mert aki
igen, az hitelével őt nem táplálta,
kis pénzből telt másnak így lakásra.

Ha te nem lettél volna 4 éve,
Albérleti lennék még elvégre.
Ej, ej, ha nem lettem volna mohó,
nem lennék tartozással áldott hobó.

Bár, ha precíz akarok még lenni,
talán még tudok ellene tenni.
Tőzsdézem, de nem akarok,
demószámlán maszatolok,

vagy keressek állást Svájcban:
tányértörléssel dupla forint árban;
így adjam, hagyjam el a munkám,
országom, párom gyorsan, durván.

Ej, kedvesem az évek alatt úgy
látlak, mint gyermekét a szülő,
pártját a párttag, hiszek és bízom
benned, hogy nem hajlasz meg
a trendnek, s ellenszegülsz minden
rendnek, s elfogysz, mint a múzeumban a termek.

Frankhitel, eddig hű barátom,
Kívánom így neked: Isten. Áldjon.