Szerző

Kaba Boglárka

Életkor: 23 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 917 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. július 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

EDY, elena15, Karsai_Tibor, Kira-chan, 1 láthatatlan tagunk

Kaba Boglárka

Egyedül hagytál

Jönnek a felhők, gyűlnek az égen,
Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy vége.

A nap nem látszik már, sűrű sötét takarja,
Ennek is biztos én vagyok az okozója,

Mert fejemben is ugyanúgy gyűlik a sötétség,
Elhagytál, s lelkemben hatalmas üresség.

Csak nyúlik az éj, nappal nem lesz soha,
A Végzetem érzem, de nézd, Ott van az éj csillaga!

Hogy ragyog az égen"hasonlít rád!"
Mondtad egyszer nekem, bár már tudom, hazudtál.

Hazugság volt minden, mit fülembe súgtál bók,
Cserébe egy pofon, fogadd útravalódul.

Emlékszem még sok mindenre,
Szeretetre, boldogságra, kedvességre,
Utálatra, gyűlöletre; és most itt vagyok egyedül,
A múltban vergődve.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


KLauuu....2011. július 25. 21:37

nagyon szép ! fel a fejjel :)

Karsai_Tibor2011. július 20. 05:15

Csak egyet lépj előre lassan az élet vár rád, tárt
karokkal.. Szeretettel olvastalak Boglárka!

EDY2011. július 18. 22:05

Szép!

elena152011. július 18. 21:54

Szépen szóltál.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom