Szerző
Bozsányi Szabolcs

Bozsányi Szabolcs

Életkor: 25 év
Népszerűség: 32 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 711 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. július 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Bozsányi Szabolcs

Változó idők

1. Eszmék kora

Hagyd, hogy áthassanak az eszmék
Fényárban tetsző világai,
Lásd, majd nagyszerűen élsz, és még
Majd boldogságra fogsz találni.

Neved örökre dicső marad,
A remény motorként dúl benned.
Ha más nem, de te tiszteld magad;
Népek hősöket nem felednek!

Vasakarat edzi túlélőt,
A szilaj kitartás a merészt,
Ne alázkodj meg senki előtt,
Vakon ne tiszteld a józan észt!

Esküt ha másnak nem is teszel,
De te légy mindig becsületes,
Mert csalni a saját lelkeddel,
Mindenki számára végzetes.

2. Csalódások kora

Ostromolt várként dőlnek össze az eszmék,
Tömegben eltűnnek a ragyogó elmék,
Az ember néha még azt is bánja, hogy él,
Ha másik társa ilyet aljasul remél.

Egy villámlovas vágtatott át szívemen,
A fekete lova megtiport engemet,
Ünnepelt bálványim nem is én döntöm le,
De mindegyik porrá zúzódott előttem.

Én már megpróbáltam mindenkit szeretni,
Látom, hogy a sok balga inkább szereti
Lenyomni társait, majd hogy feljebb jusson,
És ártani, majd hogy állattá fajuljon.

Szerettem volna, hogy legyek tökéletes
Megtartani mindent magamból, mi nemes.
Gyalázatost csírájában elfojtani,
Nem tudom, eszméimmel meddig tartok ki?

3. Szerelemnek kora

Majd bennem is fellángolt az érzés
Miért egy életen át epedek,
Eme lassan tartó, nemes égés.

Állandóan táncolni veletek,
Arra vágyok, ti gyönyörű múzsák.
Ó de már mentek, Isten véletek!

A szerelmem viszonzatlan hagyták,
Ha már eszményeim szétfoszlottak,
Te csodás érzés nekem maradtál.

Lányok, kik hajdanán még vonzottak,
Jaj, vígan kacagok rajtatok, mert
Szebbek is a nyakamba borulnak.

4. Carpe Diem

Gyere komám, én azt mondom néked,
Életemben sok dolgot bántam meg,
De már nem bűvölnek a szép szemek,
Mint még alkonyán az életemnek.

Még a szeszélytől is óvom magam,
A mindenségben beteljesedtem,
Már azt is tudom, mi a végzetem,
És most ide figyelj, hallgasd szavam!

Cselekedj úgy, hogy boldoggá legyél,
Mindig jó látni egy mosolyt rajtad,
Mert kerülik azt, ki mindig jajgat,
Itt mindenki boldogságot remél.

És ne csapongj, az a tenger dolga,
De légy vezetője szekerednek,
Az se hátrány, ha téged szeretnek,
Áldás erre a csodás világra.

5. Beteljesedés

Csodálom az ember nyers erejét,
Mellyel sziklákat gördít, bércre hág,
Izzadva küzd, hogy élje életét,
És mi is ennek részese valánk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2012. március 31. 00:07

Törölt hozzászólás.

metilencsillag2011. július 28. 17:32

Ez az élet tényleg sziszifuszi. Tetszett a versed. Gartulálok!

EDY2011. július 28. 14:30

Gratulálok, jó sorok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom