Néha úgy fáj
Mért van az, hogy néha úgy fáj.
Úgy érzem, széttép.
A szó a gondolatomba vág,
Nincs más csak fénykép.
Mért van az, hogy a pillanat
Csak egy pillanat,
Gyorsan elillan,
Semmi sem marad.
Mért van az, hogy a szerelem
Nem az, aminek hiszem.
Hogy lehet felednem
Azt, ami fáj, hogy lehet hitem,
Hogy tudjam, mi a szerelem?
Hogy úrrá legyek rajta.
De ott vannak ellenem
Azok a szavak,
Mik szívembe vésve
Ejtenek rabul,
S ontják vérem,
Tartanak engem alul,
Lent a földön:
Nem engednek felállni.
Olyan, mint egy börtön:
Nem engednek távozni.
Mért van az, hogy nem értem
S mért kéne értenem?
Valaki az életét adná értem,
Azt mért kell féltenem?
Mért kell a fájdalom,
Mért nem lehet nélküle?
Mire jó a bizalom,
Mért nem lehet emléke
Annak a sok szépnek,
Mi történt velem mostanság.
S mégis úgy félek,
Hogy elborít a szótlanság.
Könnyezem, mert jó,
Könnyezem, mert elszáll vele
Minden fájdalom s szó.
De én nem megyek vele!!!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!