Szerző

Bojtor Zsuzsanna

Életkor: 23 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 867 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. augusztus 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Bojtor Zsuzsanna

Remete...

Remete a lelkem, remete vagyok én is,
Sokan vannak körülöttem, de egyedül vagyok mégis.
Arra várok, hogy valaki feloldozza szürke magányom láncát,
Hogy megszűnjön a fájdalom, hogy a boldogság rám terítse szárnyát.
De a sötétség kígyója szoros csomóval szorítja a szívem,
El akarja venni amim van, el akar üldözni innen.
De nem hagyom, hogy elvegye remete életem,
Az, hogy egyedül vagyok, az lett a végzetem.
Menekülnöm kell a gonosz bestia elől,
Ha itt maradok, halálítéletem egy pillanat alatt eldől.
Így csak rohanok, rohanok ahogy lábam bírja,
El kell tűnnöm, míg utolsó energiámat el nem szívja.
Járom a sötét erdőt, csillagos az égbolt,
S elgondolkodok azon, ami réges-rég volt.
Hogy nem voltam egyedül, társam volt a mélyről jövő szeretet,
A barátaim, a családom mindig fogták kezemet.
De az az idő véget ért, fel kellett adom mindent,
A múlt árnya percek alatt szemem előtt ellibbent.
Rovom az erdőt gondolataimba merülten,
Most veszem csak észre, mennyire kimerültem.
Ahogy megyek egy barlangot látok,
Lehet hogy itt találnak majd rám az álmok.
Fekete leplem leveszem magamról,
A hűvös éjszakában az lesz a takaróm.
S remélve, hogy reggel élve ébredek,
Fáradtan álomra hajtom a fejemet.

Hajnal van, mikor újult erővel elindulok utamra,
Sietek, mert rátalálhat a fenevad a nyomomra.
A célom az, hogy végre hazaérjek,
Hogy a remeteségem ott érjen véget.
Addig még előttem hosszú út áll,
De erőt ad az, hogy otthon valaki vár.
Így hát árkon-bokron süvítek, mint a szél,
S remélem, hogy a kígyó utol nem ér.
Ahogy az ébredező erdőn baktatok át,
Nyugtalanság ül rám, megérzem a sötétség szagát.
S amikor hátranézek a kígyó ott áll előttem,
Nem hagyhatom magam, nem ezért küzdöttem.
De már nem futok el, szembeszállok vele,
Nem rettenek meg, hiába bámul vörös szeme.
Percekig állunk így, egymást nézve,
Érzem a félelmét, ezért már megérte.
Majd hirtelen mozdulattal villás nyelvét belém vágja,
S felsikoltok a fájdalomtól, testemet a kín átjárja.
Nem veszek elő fegyvert, eleget tesznek a szavak,
Ennyit mondok: a SZERETET mindig velem marad.
A bestia felüvölt, szavam éles késként teríti földre,
Majd újra megszólalok: S te magányos maradsz örökre.
Ezektől a szavaktól leheli ki lelkének utolsó darabját,
Hogy legyőztem a gonoszt, szívemet reménység járja át.
S elindulok, hogy újra otthon lehessek,
Hogy újra boldog legyek, hogy feltétel nélkül szeressek.

A legújabb versemet egy pályázatra írtam, ahol Tarot kártyákból húzták ki a témákat. Nos nekem a REMETE jutott. Megmondom őszintél először nem is tudtam mit kezdjek vele, de aztán elkezdtem írni és ez lett belőle...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zsuzsy_bojtor(szerző)2011. augusztus 14. 11:21

köszönöm szépen :) igazán jól esik :)

anci-ani2011. augusztus 14. 09:24

Kedves Zsuzsanna, ahhoz képest, hogy nem tudtad mihez is kezdjél a ''Remeté''-vel, fantasztikus jóra sikeredett! Átható érzésekkel teli sorok- és a ''SZERETET'' majd mindent megold...Gratulálok !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom