Horváth Szabolcs

Szörnyen elveszve

Szörnyen elveszve,
De mégis megtalálva
Nyújtod felém kezed,
Hogy ne süllyedj el a magányba.
Szörnyen elveszve:
Régóta barátod ez az érzés.
Nem nyitod ki nekem lelked,
S fejedben csak a sok emlék.
Ne tedd ezt velem,
Úgyis megtalálom
Magányos, kicsi szíved,
S ha nem figyelsz, ellopom,
S nem leszel többé elveszve,
Mert megtaláltalak,
Az égbe emellek,
S örökké ott tartalak.
Nem vagy többé elveszve,
Megszabadítalak a magány börtönéből:
Megfogom gyenge kezed,
S együtt leszünk távol mindentől...