Átkozott Átok!
Hetvenhét Átok szörnytorokból kimondatott,
Hetvenhét lakatom szörnyű hangon kattant,
Sósavval hígított könnycsepp oly sok adatott,
Ne játszd hát az utólag okos ártatlant:
Hátad mögé rejted a véres vonalú kést,
Mosolyogsz, akár bűntelen kezű mártír;
Pedig tudjuk jól: fölém az átkos szenvedést
Tenmagad arattad fel, mint gyilkos vámpír.
Mert tudjuk jól mindketten; tudod te s tudom én:
Én sírok s te nevetsz majdan a legvégén.
Ó, te átkozott Átok! Hetvenhét körmöd fáj,
Örökké kísértő múlt szoros gúzsban tart,
Süllyedő hajóm alatt hetvenhét tenger-táj,
És nincs sehol rév, nincs sehol sem túlsó part.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Trisztan(szerző)2011. szeptember 15. 20:32
Köszönöm, de nem vagyok ily optimista...
lazarhzs2011. szeptember 15. 20:26
Tris,kedves!Majd'3 hónapja olvastalak és most rád
találtam.Döbbenetesen szép,de keserű a versed.
De minden fájdalmat begyógyít az Idő(előbb-utóbb).
Szeretettel üdvözöllek:zsuzsa
Trisztan(szerző)2011. augusztus 28. 21:42
Köszönöm.:(
Törölt tag2011. augusztus 28. 11:47
Törölt hozzászólás.
sayuri2011. augusztus 27. 16:35
''Sósavval hígított könnycsepp... '' tetszik, az ahogy ezt a képet, szavakká alakítottad....
''Ó, te átkozott Átok! Hetvenhét körmöd fáj,
Örökké kísértő múlt szoros gúzsban tart,
Süllyedő hajóm alatt hetvenhét tenger-táj,
És nincs sehol rév, nincs sehol sem túlsó part.''
De az utolsó versszak tetszik a legjobban. Nagyon jól vissza adtad ezt az érzés...
Gratulálok!