Szerző

Pete László Miklós

Életkor: 57 év
Népszerűség: 168 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1755 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. augusztus 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Pete László Miklós

A néhai Szent István

Négy fiát is eltemette,
Pedig királynak nevelte.

Volt egy álma: Magyarország;
Míg barátok szét nem hordják,
Ellenségek szét nem szórják...
Magyarország,
Magyarország.

Volt egy erős, büszke apja,
Vajk meg félt - de nem mutatta.

Szenvedélye: Magyarország.
Földjét tengerek nem mossák,
Mégis, mégis: Magyarország.
Magyarország,
Magyarország.

Ereiben Árpád vére,
Koronát tett a fejére.

Gyorsan, gyorsan: Magyarország;
A jelent sokan rombolják,
Rövid vendég az ifjúság:
Magyarország,
Magyarország.

Hazát akart és szeretett,
Szentelt neki egy életet.

Hogyha megáll: néma holtág,
Ha fejlődik: Magyarország.

Mindig szép marad a világ,
Ha van benne: Magyarország.

Fegyvert kegyetlenül fogott,
S alázattal imádkozott.

Megszületett Magyarország,
Pogány hordák ostromolták,
Keresztény dogmák rombolták,
Mégis, mégis:
Magyarország.

Egykor Vajknak megszületett,
S a neve Stephanus Rex lett.

Fanatikusok szapulták,
A pogányok őt okolták,
Törvényeit lándzsák hordták;
Így született Magyarország;
Magyarország,
Magyarország.

Jó szándékú idegenek
Családok ősei lettek;
Esztergom érseket kapott,
Tíz falu templomot rakott,
Megrepedt a régi világ,
Éledezett Magyarország.

A kereszt magasba lendült,
Rómában Te Deum csendült.

Apró magok földbe hulltak,
Újabb megyék alakultak.

Még életben lévő múltak
Feneketlen kútba hulltak.

Római keresztény égbolt
Rejtett mindent, ami rég volt.

A daliás Vajk odalett,
István király öregedett.

Jövő hírét misék hozták,
Püspök botját aranyozták,
Keresztelkedett az ország;
Magyarország,
Magyarország.

István király, a hatalmas,
Öregen Bibliát olvas.

Népét az Akolba vitte,
És azért tette, mert hitte.

Mert ez a magyarok hona,
A királynak: zárt korona.

A királynak zárt korona:
Nem hódolunk másnak soha.

Nem hódolunk másnak soha,
Ez a király akarata.

A néhai szent királyunk,
Ma is az ő vállán állunk.

Szobrának körvonalai,
Egykori híres szavai
Az ország lelkébe égtek.

A gyertyák csonkig leégtek,
Szenteket adtunk az Égnek,
Ahogy István király szánta.

Múltunk ködös, jövőnk sánta,
Aki védte, sose bánta,
Csak a túlélők csalódtak.

Akik csendben morgolódtak,
Más országokba csapódtak,
Mint a sötétben a lepke.

István király keze műve
Talán máig sincs kihűlve,
De már jócskán el van kopva.

Hol elkopva, hol ellopva,
Hol felélve, hol kidobva,
De mégis van:
Magyarország.

A nagyvilágon e kívül,
Mindenütt ellobban, kihűl,
Csak itt borulhat virágba.

Szenvedve, harcolva, sírva,
Magyar verssorokba írva
Őrizzük, amíg csak élünk.

Nagyapánk dolgos tenyere,
Szüleink száraz kenyere
Véste lelkünkbe örökre.

Évszázadok széjjelhordták,
Tolvaj hordák kirabolták,
De mindig újjászületett.

Néhai Szent István király
Fáradt, öreg tekintete
Fakuló idők falán át
Ma is élő országot lát.

Felírta tán egy felhőre
Múltat, jövendőt előre,
Gyengeségét megvallotta,
S Patrónának ajánlotta
Frissen épített országát.

Legenda mulandó hava,
Politika csacska szava
Festegeti az arcképét.

Ahová nomádok hordták
Kelet porát,
Nyugat sorsát,
Még mindig van:
Magyarország;

Magyarország,
Magyarország.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lnpeters(szerző)2011. november 24. 20:05

Köszönöm, Kata!

mystynekatika2011. november 24. 00:35

Szókincsed,tudásod, lelked!
Gratulálok!

lnpeters(szerző)2011. szeptember 9. 23:04

Köszönöm, hogy olvastad!

Törölt tag2011. szeptember 9. 21:53

Törölt hozzászólás.

lnpeters(szerző)2011. augusztus 31. 19:33

Köszönöm - a kritikákat is!

Somogyianziksz2011. augusztus 31. 13:02

A szándék még nem menti a tettet. Bárhogy is igyekszem vigyázni a mondandómra, nem tudok mit kezdeni a hasonló sorokkal:

''A daliás Vajk odalett,
István király öregedett.''

Vagy szabad beemelni ezt a némileg ugyan módosított, de mégis mástól vett sort:

''A gyertyák csonkig leégtek,..''

Kár ezekért, kár a versért. JL

szzs2011. augusztus 31. 12:49

Ezek a zökkenések nagyon alkalmasak arra, hogy az olvasót kicsit felrázzák, ne andalodjon bele a ritmusba és a képekbe. Muszáj odafigyelni, kedves Laci, mondandódra! Szeretettel: ZSuzsanna (2)

Somogyianziksz2011. augusztus 31. 09:46

Sajnálatos módon rendkívül heterogén, kiemelkedően jó és szinte fércrészek vegyülnek egymással. Feltétlenül csiszolásra szorul, sajnos, a témához képest méltatlanul elhamarkodottan lett közölve. Ettől függetlenül, most a szerzőnek és nem a műnek szóló mély tisztelettel: Jáger László

lnpeters(szerző)2011. augusztus 30. 17:05

Nagyon szépen köszönöm!

helszlo2011. augusztus 30. 08:35

Ezt a témát valóban csak ilyen szépen, és fennkölt módon lehet megközelíteni! Gratulálok!
Laci (1)

jusziko2011. augusztus 30. 08:34

Ezt el tudnám képzelni megzenésítve....
Na nem könnyű zenére gondolok, inkább vegyeskarra, zongorával, több tételben.
Nagyon megfogott!
japcsi

gota2011. augusztus 30. 06:52

Szép, méltó,...és fájdalmas.
ölellek

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom