Szerző
Vers

A verset eddig 760 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Pásztor Aurél

Ars Poetica

Már sok hajó fedélzetére szálltam,
már sok rétre felvertem a sátram,
ám mégsem értem oda s
találtam meg azt, amit igazán kerestem.

Nekem lehet, hogy az élet pusztán
egyszerűen csak a mindennapi munkám,
végigjárni a bennem élő
Don Quijote de la Mancha lovas kalandját.

Illúziók, remények folyton gyötörnek,
de a világért sem adnám fel,
hisz a szélmalmokat
mind egy szálig legyőzni kell!

Útközben néha megpillantva önmagam,
szinte értem is, hogy bennem mi van:
bájos rögeszmék deszkái alól
kikandikál a jó utáni sóvárgás.

A szélmalmok valóban nem mások,
mint saját kegyetlen rémálmok,
melyek eltakarják azt,
hogy a világ nem is olyan rossz.

A kákán is csomót keresni olyan,
mint a szélmalmokkal komolyan,
ádáz küzdelem közepette
elfáradni, de nagyon.

Milyen hasznos is ez,
ha egyszer majd számba vesz
Szent Péter, s mint jó hős lovagot
felemel majd maga mellé a fellegekbe.

Hiszen nekem csak ez maradt,
útonálló a zsebemben nem talál aranyat
és akik útfélen látnak,
csak nevetéstől majd megpukkadva legyintenek.

Ám ha engem kérdezel készülj fel,
mert kérdésedre egy valódi hős felel.
Aki önmagában belül
járva a világot akar mindenhol híressé válni.

A lovag nem ám a tapsért hadakozik,
inkább erényeiből bőszen adakozik,
mert hiszi, de még nem tudja,
hogy a világ általa csak jobb lehet.

De mivel ő csak egy tanyasi paraszt,
nem talál máshogy vigaszt,
csak ha megmutatja magának, hogy
ő is valamit ér talán a bátorságpróbán

Nincsen sem páncélja, se fényes kardja,
de majd a győzelmet valahogy kicsalja
és majd mindenki csodálja
nemes hőstettét.

A jövő itt véget is ér,
mert nem tudja észak vagy dél,
csak toporog a válaszútnál,
pedig a hang súgja: csak tovább.

A jó lovagot nem az testesíti meg,
aki ha kell száz szélmalmot sebesít meg,
hanem az, aki valóban bátran,
Sancho nélkül is elindul szerencsét próbálni.

Nos hát ezért vagyok én lovag,
se kard, se pénz csak a lovam,
aki épp ebben az esetben
a fekete billentyűzetem.

Épp talán köztetek rejtezik Dulcinea del Toboso,
kinek szíve, mint a nehéz tölgyfa koporsó
örökre bezár.
Nos van itt aki egy kicsi hősért kiáll?

Remélem álnevem
nem csak a bolondkrónikák
fokmérője lesz.

2011. augusztus 29.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lance2011. szeptember 10. 10:08

jó vers

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom