A szoba
Láttad már a lenyugvó Napot?
Ahogy ott vörösen ragyog?
Láttad már mosolyogni arcom?
Túllépve a mindennapos kudarcon?
Láttál már gigantikus vízesést?
Hallottad moraját, szádban érezni az ízét?
Ültél már egyedül, fekete szobában?
ahol a nappal is sötét
és az ablakon is rács van?
Próbáltál már belsődből, vidáman kilépni?
Kacagni a holnapon, a jelenen nem tűnődni?
Mindent próbáltam és mindent láttam!
Ezért ülök én is e szobában...
Lelkem sötét, gondolataim foglya,
nem ereszti, markolva tépi, fogva...
Kiáltanék, de néma a hangom.
A kiáltás nem hallatszik, ha
magányomba fojtom.
Éreznélek és fognám a kezed,
de az érzés nem kölcsönös
és a lelkem is hideg...
Elbánt velem a gőg s a magány,
magam vagyok egyedül...
ÉN és a szobám...
2009.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!