Park
Ez itt egy út,
csak kőlapok.
Rajt valaki
itt hagyott
pár tétova
lábnyomot.
Mellette fű
volt, s van talán.
Oszlopra tű-
zött táblán áll
zord üzenet:
Ezt meg ne tedd!
Kijáratnál
egy új szobor.
Olyasmi ez,
szörnyű komoly.
Kopaszodó
fején babrál
veréb, holló,
vagy más egyéb.
Nézni ezt már
pár perc elég.
Megint az út,
a kőlapok.
Köztük elszórt
kis kavicsok.
Van néhány fa,
meg bokor is,
sekély tócsa,
abban halak,
a giliszták
meg az alatt.
Szemétkupac,
lámpák, padok,
meg az árnyék,
ahol vagyok.
2004.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
EDY2011. szeptember 19. 15:39
szép!
Törölt tag2011. szeptember 19. 14:21
Törölt hozzászólás.
mezeimarianna2011. szeptember 19. 04:42
Gratulálok!!!
fabijoe2011. szeptember 18. 14:07
Ez jó.
Nekem tetszenek a rövid soros versek (is, mint Gombóc Artúrnak a lyukas csoki, tele csoki, étcsoki, és tejcsoki, meg...de ez vakvagány - izé vakvágány).
Szóval klassz, ritmusos vers, jól összeszedett rímekkel. Úgy tűnik (bizonyos jelekből), valamiféle temetőben járunk, de mégis egyfajta groteszk humor enyhíti a komorságot - szerencsénkre. Bár a végén mégiscsak árnyékba kerülünk.